Este tízre otthon leszek: azok a régimódi fiatalok
S. G. 2008. március 06. 17:18, utolsó frissítés: 16:47A családjuk a példakép, szépen beosztják a pénzt, elpirulnak az "orális szex" szó hallatán, bíznak a sikereikben és a márkákban. A pesszimistáknak tele a hócipőjük, de plázázással kezelik a depijüket. Hogyan élnek a hazai huszonévesek? #b#1. rész#/b#
Újdonság, ha egy meghatározó reklámiroda legalább részben nyilvánosságra hozza az általa hasznosított szociológiai felmérések eredményeinek legalább egy részét. A Leo Burnett romániai vállalata arra a kérdésre szolgál releváns válaszokkal, hogy miként élnek a romániai tizen- és huszonévesek.
Noha az idősebb korosztálynak az a sztereotípiája, hogy a fiatalok túlságosan felhívják magukra a figyelmet, sőt egyenesen szemtelenek, a reklámcég által rendelt LeoYouth című felmérésből az derül ki, hogy az érintettek introvertálnak tartják magukat – sőt, a fiúk még nagyobb mértékben, mint a lányok. Önképük szerint a hazai fiatalok kiegyensúlyozottak, ugyanakkor impulzívak, rendetlenek, s ezzel együtt betartják ígéreteiket:
csupa paradoxon.
Életükben a technikának uralkodó szerepe van: az "itt és most" életstílusban élők rendszerint mobiltelefon-függők. Pénzük legnagyobb részét szórakozásra és partizásra költik (a jelszó: "lemegyünk a városba"). Nem igazán tudják, mit fognak csinálni a távolabbi jövőben, de ez nem is annyira zavarja őket, hanem inkább kísérleteznek.
A technológia-használatot illetően alig van különbség a romániai és a nyugati tizen-huszonévesek között. A különbség az, hogy míg a 90-es években a népszerűség fokmérője az volt, hogy kit hányan hívnak fel, most a közösségszervező szájtok a dominánsak: a kérdés az, hogy hányan kattintanak a MySpace vagy Hi5 profilodra. Ez utóbbi portálnak több mint 500 ezer romániai regisztrált felhasználója van (a MetaCafe ügynökség adata).
A "régimódi" fiatalok rétege a legnépesebb – derül ki abból a jelentésből, melyet a Leo Burnett a kutatás második szakaszáról tett közzé. A jelentés szubkultúrákat, életmód-mintákat és fogyasztói profilokat, szokásokat azonosít a 16-24 évesek körében. A régimódiak népes rétege 29,7 százalékot tesz ki, de rajtuk kívül jelentős csoportot képeznek a bizonytalan pesszimisták, a kiszámított ambíciózusak, az opportunisták és a blokknegyedi lázadók.
1. A "régimódi" fiatalok
Életüket szinte minden szemszögből a komolyság jellemzi. A saját fejlődésükre összpontosítanak, s nagymértékben a család befolyása alatt állnak.
A korrekt, ésszel, intelligenciával és munkával elért sikeret csodálják, és nem kedvelik a felszínes, feltűnő, provokatív dolgokat. Rendszerint van munkahelyük, eltartják magukat, beosztják a pénzüket, nem "dobják ki" szinte semmire, legfőképpen nem szórakozásra. Pénzköltés témában csak akkor tesznek kivételt, ha valamit "minőséginek" gondolnak. E réteg több mint kétharmadát (66,3 százalék) lányok alkotják.
Nem követik a bulvármédiában, a talk-showkban megjelenő életmód-modelleket. Példaképeik általában valós, környezetükben élő személyek, nem sztárok. "Szófogadók", legfontosabb modelljük a család: ennek a környezetnek köszönhetően lettek azok, amik.
Este tízre otthon vannak
Kapcsolataik általában stabilak, hosszúak és erős érzelmekre alapozottak. Gyakran gondolnak majdan megalapítandó családjukra. Neveltetésük miatt, ha bármely szexszel kapcsolatos szokatlan téma vagy az egyéjszakás kalandok jönnek szóba, elpirulnak és igyekeznek témát váltani. Szintén a szocializációjuk a magyarázat arra, hogy nem igazán értik meg a szexuális kisebbségeket, például a melegeket.
Prioritásuk a karrier és a jövő: úgy gondolják, nem szorulnak segítségre a saját maguk érvényesülésében. A szerencse, a kapcsolatok és az ismeretségi alapú kivételezés (pile) szerintük nem az igazi siker receptje. Optimisták, mert meg vannak győződve arról, hogy a sikeres élet kulcsa az intelligencia és a munkabírás. A "régimódi" fiatal sosem kérné a szüleit arra, szerezzenek már egy állást neki.
A jó fejlődési-kifutási lehetőségeket és az elégedettséget biztosító állásokat keresik, és a korrekt fizetés sem utolsó szempont.
Nem rakják ki a mobilt az asztalra
Az általuk kedvelt márkák nem sokat mondanak el az user értékrendjéről. Ruhanemű témában például azt állítják, csak az számít, hogy jól érezd magad benne, nem az, ami rá van írva. Viszont tény, hogy a "minőséget" a régimódiak a magasabb árral és közvetett módon a márkákkal azonosítják. Tehát a brandeknek az ő szemükben nem önmagukban, hanem az általuk biztosított előnyök miatt van értékük.
Konzervatív stílusban, ezerszer megfontolva, a felszínességnek alig engedve vásárolnak. Nem bevásárlás-fanatikusok és a márkákkal kapcsolatos viszonyuk alapjában véve eléggé egyszerű. A márkának az a feladata, hogy bizonyos, magasnak gondolt igényszintet kielégítsenek. Noha felszínesen nézve nem tűnnek a kortárs ifjúsági kultúra résztvevőinek, legalább annyira technológiafüggők, mint a kortársaik – csak nem önreklámra használják a mobiljukat.
Legtöbbjük már önálló kereső: mivel beosztják a pénzüket, szórakozásra, ruhákra vagy új kütyükre alig költenek. Szinte ösztönösen takarékoskodnak: a kívánt terméket nem az első útjukba akadó boltban veszik meg, hanem igyekeznek "a legjobb áron" vásárolni.
Teázunk egyet?
A bohémság és az extravagáns társadalmi élet nem igazán jellemző rájuk. Leggyakrabban közeli jóbarátokkal "mennek ki a városba", a nem túl drága és nem zsúfolt vendéglátóhelyeket kedvelik. Baráti körük rendszerint az ő értékrendjüket tükrözi. A bizalom tesztjét igazából csak a legjobb barátok teljesítik. Zene ízlésükre jellemző, hogy kortárs "jó" muzsikát hallgatnak; szívből gyűlölik a manelét.
2. A bizonytalan pesszimisták
E 17,2 százaléknyi réteg legfőbb jellemzője az iskolával, a társadalommal és a jövővel kapcsolatos negatív attitűd, s a saját erejükben, képességeikben sem bíznak. A pesszimisták többsége a szülőktől kapott zsebpénzből él, s nem gondolják azt, hogy valaha is többet fognak keresni, mint a szüleik.
A verseny- és vállalkozó szellem hiánya miatt szakmai beilleszkedésük korántsem egyszerű. Mivel nem tudják, mit akarnak csinálni a távolabbi jövőben, nehezen tudnak alkalmazkodni a munkahelyi elvárásokhoz. Karrerjüket gyakori munkahely-változtatással kezdik.
Szkeptikus lazaság
Életvitelüket a rosszat elfogadó, lemondó lazaság jellemzi: a jelen dolgai ködösek és a jövő sem hangzik valami szépen. Általános szkepticizmusukat a bizonytalanság színezi: nem igazán bíznak benne, hogy Romániában sikeres karrierjük lehetne, s nem is igazán tudják, mely utat kövessék. Nem bíznak magukban: nem szeretik a versengésre felépített rendszereket. Nem vágnának bele valamilyen önkéntes munkába, sem saját vállalkozásba.
Magas szintű elvárásaik alig teljesülnek: ez a pesszimizmus legfőbb formája. Mivel a munkával kapcsolatosan leginkább az elégedettséget keresik, magasra helyezik a mércét, emiatt könnyen csalódnak és feladják – ez a magyarázat a nagyvonalú munkahely-változtatásra.
Melyik réteg a szimpatikusabb?
Tanárok nélkül is lehet tanulni
Milyen tényezők felelősek az eltévelyedettségért és az esélytelenségért? Az oktatási rendszer és a tanárok, melyek nem képesek kellő felkészítést nyújtani, és az alig működő társadalom. Az első adandó lehetőséget kihasználva elhagynák az országot.
Sokat interneteznek, erős, szinte kielégíthetetlen igényük van arra, hogy "képben legyenek", ők a hírszájtok és az újságok internetes változatának stabil látogatói. Leginkább az autodidakta tanulási stílus jellemző rájuk.
Vásárlásterápia
Fogyasztási stílusuk némileg hasonló azokhoz, akik csalódottságukat a legközelebbi bevásárlóközpontban (mall-ban) vezetik le, vagy akik szomorúságukban mázsányi édességet fogyasztanak el. Nem igyekeznek a szülőktől kapott pénz beosztására (vagy ez ritkán sikerül), impulzívan, különösebb megfontolások nélkül elköltik, pedig nagyon szeretnének valami igazán drága cuccot megvenni.
A pesszimisák a legkevésbé márkaérzékenyek: a brandek leginkább akkor keltik fel érdeklődésüket, ha valamelyikben éppen csalódnak. A termékeket funkcionalitás szerint értékelik: például ha a ruha mutatós, kényelmes, akkor a márkája is fontos a szemükben.
Mi számít a leginkább?
A pesszimisták szemében a szabadidő a legfőbb érték, mely a hobbik, a vásárlás, a barátok, a kocsmázás, a koncertek és chattelés közt oszlik meg. Számos barátukat csak "a messen" (valamelyik üzenetküldő felületén) ismerik. Általában igyekeznek nem a családjukkal lenni s szabadidejükben nem tévézni.
A zenének meghatározó szerepe van az életükben – általában divatban lévő együtteseket hallgatnak, de oly módon, hogy ezzel elüssenek a többiektől. Számukra a zene az egyéniség kifejezésének eszköze. Határozottan elutasítják a népzenét és a manelét.
Érzelmi életük vizsgálata rejtett énjük konzervativizmusát tárja fel: nem feltétlenül törekszenek bőséges tapasztalatokat felhalmozni, hanem megbízható, a személyiség kölcsönös elfogadására épülő társas viszonyok kialakítására igyekeznek.
Összeállításunk második részében következnek: a kiszámított ambíciózusak, az opportunisták és a blokknegyedi lázadók
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!