Republic-koncert, Kolozsvár
Szin Péter 2002. március 06. 18:12, utolsó frissítés: 18:12[Fotóriport] A Republic jött, zenélt, láttuk -- és nem aratott átütő győzelmet. A kolozsvári koncertet nyitó dal, a #b#Neked könnyű lehet#/b#, de azért nekem se rossz felcsendülésekor úgy tűnt, valamiért mégiscsak rossz a zenekarnak...
...és igenis valami másra akarna gondolni (ahogy a szóban forgó dalszövegük is mondja) zenélgetés helyett. A rohanást másfél óra kedvéért szüneteltető figurák benyomását keltette Boros Csaba basszusgitáros, Patai Tamás szólógitáros, Tóth Zoltán szóló- és ritmusgitáros, Nagy László Attila dobos -- és persze a frontember-énekes Bódi László. A hallgatóság kemény, a színpad előtt bulizó tagjai szerencsére nem értékelték úgy, hogy Cipő (fentnevezett Bódi László) énekesi teljesítménye az első négy-öt szám alatt valamiféle tisztességgel elvégzett susztermunkában merülne ki.
Egyetlen kivétel volt az a hosszú hajú legény, aki nemes közönnyel könyökölt a legelső sorban a színpad szélére, így élvezvén közvetlen közelről az élményt. A hangerő nem volt gyomornyomasztó, a dobhártyák épek maradtak, de a zenekar összhangzása puhának, koszosnak tűnt, mintha a keverőpultnál nem dolgoztak volna megfelelő minőségben.
És így lett nagy kézlengetés, heje-huja egy-egy, a kilencvenes évek házi- és osztálybulijairól ismeret sláger alatt: Jó reggelt kívánok,/ ébredni kéne már, vagy hogyaszondja: Repül a bálna, repül a bálna / mindenki / álljon vigyázzba. De nagy sikere volt még annak a dalnak is, mely azt magyarázza el, miért érdemes Szeretni valakit valamiért. A szünet (vagyis a visszatapsolás) után kezdett inkább a körülbelül nyolcszáz--ezres közönség lelkesültségéhez felnőni a Republic.
A visszatapsolás- és dobogás elültével a koncert címadó dalát, az Ezt a földet választottam... című dallal nyitottak, a fénymester előzékenyen piros-fehér-zöldre kapcsolta a fényeket, hogy az is érzékelje a pillanat súlyát és az enyhén székelyhimnuszos mondanivalót, aki esetleg nem látná a Cipő kezében a lobogót. A dal igen szép volt, nagy taps járt érte!
Csak egyet nem értettünk, miért volt muszáj ilyen szép dallamhoz az ilyen súlyos mondanivalót illeszteni, egy szép, családalapítós dal nem lett volna elegendő? Hiszen -- amint három leányzó a lelátón be is bizonyította -- a nemzetpolitikai mondanivaló jól megfér a monoton hastánc-szerű mozgásokkal. A koncert vége felé viszont általános tetszést aratott az angol munkásindulóból írt Tizenhat tonna fekete szén, valamint a Só és cukor című album címadó dala.
Az összbenyomás a nem sokkal több, mint másfél órás koncert végén amolyan finomvegyes, akárcsak az egész köztársasági zenekar. Kicsit a tizen-, kicsit az ötvenéveseké, kicsit rockos, kicsit népi, nem túlságosan lírai, enyhén alternatív-kozmopolita, de csak szőrmentén, hogy meg ne ártson. Azt hiszem, erre mondják a koncert kifejezés használatát elkerülendő: jó buli volt, fiúk.