Szép könyvek karácsonyra sorozat – első rész
K. R. 2007. november 20. 10:31, utolsó frissítés: 2007. november 19. 16:17Kimásztam a tetőszárítóra, majd felvertem valakit álmából, hogy engedjen a lakásának erkélyéről fényképezgetni. #b#Interjú Jánosi Andrea grafikussal#/b#, az év legszebb könyvének illusztrátorával.
2007 legszebb könyve címet nyerte el idén a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron a Kincses Képeskönyv sorozat első darabja, mely Kolozsvár történetét mutatja be 15 fejezeten keresztül. Az alkotók egy évet dolgoztak azért, hogy a végeredmény egy történelmileg hiteles, ugyanakkor a gyerekek számára érthető és vonzó munka legyen.
60 illusztrációt jegyez a könyvben Jánosi Andrea grafikus. Ebből a 15 legnagyobb november 23-ig megtekinthető a Győzelem mozi emeletén levő CineCaféban.
Honnan tudtad, hogy nézett ki Kolozsvár ezer évvel ezelőtt? Hogyan fogtál neki a munkának?
Esete válogatta. Volt rá példa, hogy egy olyan utcarészletet kellett megrajzolni, ami ma is majdnem ugyanilyen formában látható, ott egyszerűen lefotóztam a helyszínt. A gond inkább az volt, hogy a képek zöme madártávlatot igényelt, s mivel helikopterbérlés nem volt a büdzsében, sokszor elég nehéz volt megtalálni egy olyan magas pontot, ahonnan belátható lett volna a tervezett városrészlet.
Akkor követtem el ilyesmiket, hogy például kimásztam a Györgyfalviban egy tömbház tetőszárítójára, majd' leestem, a Monostoron pedig felvertem valakit szombat reggeli álmából, hogy engedjen a lakásának erkélyéről fényképezgetni.
Ami a legnagyobb távlat, az a 17, századi képünk, azt egy korabeli katonai térkép alapján vázoltam fel. Az alapkép az nem sokat változott azóta, a Szamos, az utcák helye az tulajdonképpen ugyanaz, csak mindig korabeli épületekkel és szereplőkkel kellett benépesítenem a várost. A 19. század második felétől már könnyebb dolgom volt, hála Veress Ferenc fotóinak, és megannyi képeslapnak.
Mi az, amit te találtál ki a képekben?
Nekem adott volt a kor leírása: az öltözetek, viseletek, épülettípusok, illetve a városkép. Azon belül, hogy az utcákon az emberek mit csinálnak, azt nekem kellett kitalálni. Leszámítva a konkrét történelmi eseményeket, amit a szerzők szuggeráltak, mint például Dávid Ferenc szónoklata a főtéren, a szabadságharc hírére egybegyűltek a Státua körül, stb. De hogy milyen történeteket, poénokat lopok be az utcákba, udvarokba, az rám volt bízva.
Élt benned valamilyen kedvenc gyerekkori mesekönyved emléke, amikor festettél?
Nem gyerekkönyv volt számomra meghatározó, hanem egy Bruegel album, amit kisgyerekkorom óta újra meg újra előveszek. Valami, az ő képeihez hasonló vidámságot, játékosságot szerettem volna belevinni, noha Bruegel mesterségbeli tudásától fényévek választanak el.
Mik voltak a leggyakoribb problémák?
Hát ez nem volt egy szabad kreáció, nem képzőművészek, hanem történészek irányítása alatt álltam. Volt olyan, hogy elkészült a kép, és kiderült, hogy egy-két utca nincs a helyén, hogy ahajt 2 centivel fennebb, vagy lennebb kellett volna. S ezek csak a földrajzi értelemben vett tévedések.
De előfordult többször is, hogy át kellett festeni valamit, át kellett öltöztetni valakit, mikor már kész volt a kép. Festés után átfesteni valamit éppenséggel lehet, mert akrillal dolgoztam, ami több réteget megbír, de több időt igényel utólag kijavítani valamit, mint idejében rájönni és úgy rajzolni meg.
Mennyi ideig dolgoztál egy-egy képen?
Nagyon relatív. Volt olyan, ami 2 hónapig készült, de pusztán azért, mert még volt idő minden házat külön kielemezni és módosítgatni, aztán a vége felé már fel kellett gyorsulni, mert közeledett a határidő és tudtuk, hogy a nyomdai munkálatok még nagyon sok időt vesznek igénybe. Akkor már volt olyan kép, ami egy-másfél hét alatt készült el.
Melyik kor Kolozsvár-képe áll hozzád legközelebb?
Én nem tudok már az elmúlt időkben gondolkodni. Elbűvölő a romantika, a rokokó, a késő barokk korszak, szépek a viseletek, persze, hogy nagyobb érdeklődéssel tekint az ember ezekre, a reneszánszra is akár. De én magamat, 21. századi emberként nem tudom elképzelni egyik ilyen korban sem.
Persze szívesen megnézek egy kosztümös filmet, végignézegetek egy ilyen albumot, sőt képzeletben be is költözöm egy-egy kép megfestésének idejére, ha kell a legsötétebb középkorba is, de mindig arra a következtetésre jutok, hogy konkrétan nem tudom, mit kezdenék egy ilyen időben, amikor nyakig lehet a sárban járni, nincs fűtés, melegvíz, troli, internet. Úgyhogy a legkézenfekvőbb számomra elképzelni azt, hogy milyen lesz Kolozsvár.
Ki találta ki a jövő Kolozsvárjának képét?
Ez is egy hosszasabb megbeszélés eredményeként született. Ez valós terv amúgy, a Planwerk csoport által elkészített főtér-kép, amit már jóvá is hagytak, most következik, hogy megvalósítsák itt Kolozsváron. A Deák Ferenc sétány újjáépítése már el is kezdődött, ez is annak a tervnek a része. Ami teljes fikció még a jelen pillanatban, az a metró. A főtér déli oldalán hosszában húzódik nálunk a metró vonal, ezt mi találtuk ki, de reméljük a gyerekek örömmel fogadják az ötletet és látványt egyaránt.
Mi lesz a festmények további sorsa?
Addig jó nekik, míg együtt vannak. A következő megállójuk Budapest lesz, a Magyar Kultúra Háza, itt állítjuk ki őket december 8-ától. Majd amikor megunjuk kiállítgatni őket, akkor keresek nekik egy állandó "lakhelyet". Szeretném, ha együtt maradna a sorozat, mert ez így egy szép egységet alkot.
Előkészületben a sorozat többi darabja: Visegrád, Buda, Pest, Pécs, Nagyszeben, Nagyvárad, Marosvásárhely, Segesvár, Brassó.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!