Az emberiség fele városlakó lesz 2008-ra
B. D. T. 2007. július 02. 17:04, utolsó frissítés: 16:35Nagyváros: kiélesedő társadalmi konfliktusok közege. A posztkomcsi Romániában a globális trenddel ellentétben #b#városról falura#/b# vándoroltak a népek.
Városlakó lesz 2008-ra a világ népességének több mint fele, 3,3 milliárd ember - olvasható A világnépesedés helyzete 2007 című ENSZ-jelentésben, amelyet június 27-én mutattak be a sajtónak. De mielőtt a globalizációhívők örvendezni kezdenének: az urbanizáció árnyoldalaira felkészületlenül reagáló kormányok rossz döntéseikkel világszerte a szegénység, egyenlőtlenség és környezetrongálás exponenciális növekedését idézhetik elő - figyelmeztet a dokumentum.
Az urbanizáció két arca
A gyorsuló urbanizáció már az ötvenes évektől kezdve a kulturális változások katalizátora volt. A globalizációs folyamat részeként az urbanizációs átalakulás hihetetlenül erős pozitív hatással volt az értékekre, hitekre, ötletekre és gondolkodásmódokra. A pozitív hatások mellett azonban elmélyítette a különböző társadalmi csoportok közötti szociális szakadékot, láthatóbbá téve az egyenlőtlenségeket.
Egyfelől a kulturális stimuláció, modernizáció közvetítette értékek, a szabadidős és karrierehetőségek kiszélesedése, másfelől a hagyományos értékek elvesztése, gyökértelenedés, marginalizáció, lehetséges identitáskrízis és a frusztrációk okozta agresszivitás jellemezheti a gyorsan növekedő városok lakóit.
A nagyvárosokban egyre rosszabb a közbiztonság, a városi szegények helyzete súlyosabb, mint a falun élő szegényebb rétegeké. Az erőszak és a szegénység áldozatai főleg a nők és a fiatalok közül kerülnek ki.
>> A jelentés szövege angolul .pdf formátumban letölthető >>
Wasim Zaman, az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) dél- és nyugat-ázsiai irodaigazgatója elmondta, a városok növekedése soha nem volt ilyen nagy ütemű, mint jelenleg. A történelemben először jövőre fordul majd elő, hogy a világ népességének több mint fele él városokban, és ez az arány 2030-ra akár a 61 százalékot is elérheti. Akkor már 5 milliárdnyian lesznek a városlakók.
A jelentés két fontos megállapítása, hogy a városnövekedés nem migrációból, hanem természetes növekedésből ered, valamint az, hogy javarészt a városi szegény emberek száma nő. Az igazgató szerint éppen ez utóbbi a városok népesedésének egyik legnagyobb problémája. Egyrészt a nagyvárosokban koncentrálódik a szegénység, másrészt viszont a szegények legjobb lehetősége a kitörésre éppen a városba költözés.
Óriás, nagy, kevésbé nagy: méretek és hatékonyság
A világ városaiban élők 52%-a ötszázezresnél kisebb lélekszámú településen él. A nagyobb városok hamarosan “elnyelik” ezt az előnyt: a trend azt mutatja, hogy bár a közeljövőben még a kisebb városok dominálnak, ez az arány átfordul a nagyvárosok javára. A kisebb városok a politikai és közigazgatási decentralizáció nyertesei lehetnek szerte a világon: a helyi önkormányzatok befektetéseket és gazdasági növekedést vonzhatnak településükre. A globalizáció csak lendít ezen a folyamaton, hiszen nincs szükség a gazdasági tevékenységek koncentrációjára egy adott térségben.
A kisebb városok ráadásul könnyebben alkalmazkodnak az urbanizációval járó kihívásokhoz: hatékonyabban használhatják fel az erőforrásokat, flexibilisek.
Urbanizációs növekedés számokban
Az utóbbi években Latin-Amerika és a karibi térség urbanizálódott a leginkább; 2005-ben a lakosság 77%-a volt városi. Ázsiában ugyanabben az évben ez az arány 40% volt, míg Afrikában 38%. India városlakóinak aránya kevesebb mint 30% volt 2005-ben, ám várhatóan ez az arány 2030-ig 40,7%-ra emelkedik.
Kínában kormányadatok szerint 660 város van; az előrejelzések szerint egy évtizeden belül a lakosság fele, mintegy 870 millió ember, városon fog lakni. Addigra az egyes városok népességének növekedése következtében 83 városnak lesz több mint 750 ezer lakosa; hatnak pedig ötmillió fölötti.
Több kínai várost fenyegethet azonban a globális felmelegedés okozta tengerszint-emelkedés – figyelmeztet a jelentés. Az országban becslések szerint évente 18 millió személy – többségében férfi – vándorol faluról városra. A folyamat arányai és sebessége meghatározhatatlanok, de az bizonyos: számos megkerülhetetlen környezeti és társadalmi problémát generálnak.
A modernizációs vonalat kell erősíteni
A városiasodás a jelentés szerint a fejlődő régiókban elkerülhetetlen, ezért nem a megakadályozásának módozatain, hanem az ezzel járó gazdasági és szociális következmények enyhítésén kell gondolkodni. Konkrét feladatok: szociális lakásokat építeni, illetve támogatni a városi szegénység helyzetével foglalkozó civil szervezeteket. Az urbánus területrendezés hosszútávú stratégiáinak kidolgozása azonban elengedhetetlen: nem a városok növekedésével van a baj, hanem azzal, ha ez a folyamat ellenőrizetlenül, kaotikusan és kiszámíthatatlanul megy végbe.
A román posztkommunista trend: vissza a falvakba!
Romániában az urbanizáció az európai átlag mértékénél jóval kisebb – derül ki a jelentésből. Míg Kelet-Európa országaiban a városlakók aránya átlagosan 68% körül mozog, Románia állampolgárainak csupán 55%-a él urbánus környezetben. Ahol a falusi népesség aránya nagyobb a romániainál, az Albánia és a volt jugoszláv térség államai. “Az urbanizáció mértéke szorosan összefügg a bruttó nemzeti össztermék értékével. Romániában az egy főre eső GDP mindössze 35%-a az uniós átlagénak” - magyarázta Dumitru Sandu, a Bukaresti Egyetem professzora a jelentés romániai vonatkozású részét bemutató sajtótájékoztatón.
A szociológus tájékoztatása szerint az ország 16 megyéje tekinthető kevéssé városiasodottnak – ezekben a lakosság kevesebb mint 45%-a él városon. A legkevesebb városi lakos Giurgiu (31%), Dâmboviţa (31%) és Teleorman (34%) megyében él. A leginkább urbanizált megyék: Hunyad (77%), Brassó (75%), Konstanca (71%) és Szeben (68%).
Dumitru Sandu az urbanizáció csökkent mértékét magyarázva felhívta a figyelmet arra az 1997-2005 között megfigyelt migrációs trendre, amely során a városokból a falvakba költöztek az emberek. Ez a “visszatérés” a szociológus szerint a szegénység és a magas városi munkanélküliség következménye volt; a trend a legerősebben Botoşani megyében jelentkezett. Ezzel párhuzamosan az ingázók aránya is jócskán csökkent (az 1990-ben regisztrált másfél millióról 600 ezerre 2000-ig). Ezt a periódust fémjelzi a masszív külföldre vándorlás is (a kivándorlás mértékét tekintetve Vrancea megye áll az élen).
Szociális értelemben a posztkommunista átmenet 2005-2006 között zárult le. A tavalyi év volt az első, amikor Romániában a dolgok visszatértek a rendes kerékvágásba: amikor már nem a városból falura, hanem a városból városba költözők aránya volt domináns.
Forrás: Jurnalul Naţional, MTI, unfpa.org
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!