Orhan Pamuké az irodalmi Nobel-díj
B. B. E. 2006. október 12. 17:07, utolsó frissítés: 16:50Az 54 éves török író műveiben "szülővárosának melankolikus lelkét keresve új jelképeket alkotott az egymással ütköző és egymással összefonódó kultúrákra" - zengi az indoklás.
A törökországi Orhan Pamuknak ítélték oda az idei irodalmi Nobel-díjat – közölte ma Stockholmban a Svéd Királyi Akadémia.
Az 54 éves író műveiben "szülővárosának melankolikus lelkét keresve új jelképeket alkotott az egymással ütköző és egymással összefonódó kultúrákra" az akadémia indoklása szerint.
Orhan Pamuk 1952-ben született Isztambulban. Hároméves New York-i tartózkodását leszámítva egész életét ebben a török nagyvárosban töltötte. Előbb építészi, majd újságírói diplomát szerzett.
Pamuk 1974-ben kezdett írni,
s már első regényével, A sötétség és fénnyel komoly sikereket ért el. Az egy gazdag isztambuli család három generációjának történetét elmesélő Cevdet bej és fiai című regényével 1983-ban Orhan Kemal-díjat nyert. 1984-ben Madarali-díjjal tüntették ki A csendes ház című könyvéért, amelynek francia fordítása 1991-ben a legjobb külföldi könyv díját érdemelte ki.
Az 1985-ben íródott A fehér kastély című regénye (amellyel 1990-ben nyert díjat), széles körben ismert szerzővé tette, a török írót a The New York Times kritikusai új csillagként emlegették.
Időközben Pamuk stílusa változáson ment keresztül, a korábbi műveiben tapasztalható
naturalista vonásokat posztmodern irodalmi stílus váltotta fel.
S bár külföldön egyre népszerűbb lett, hazájában csak a kilencvenes évek elején vált igazán ismertté. Az 1990-ben írt A fekete könyv a török irodalom egyik legnépszerűbb, ugyanakkor legellentmondásosabban megítélt alkotása lett. Két évvel később regényéből ő maga írta meg a Titkos száz című film forgatókönyvét. 1995-ben jelentkezett Új élet című regényével, amelyet már megjelenése pillanatában szétkapkodtak a török könyvesboltokban.
Orhan Pamuk nem csak irodalmi teljesítményével hívta fel magára a közvélemény figyelmét. Hazájában
sokan és sokat kritizálták politikai nézetei és cikkei miatt,
amelyekben bírálta a kormánynak a kurd kisebbség iránt tanúsított magatartását, e cikkek nyomán írta meg 1999-ben A többi szín című regényét. Pamuk a szólásszabadság harcos képviselője, annak idején pedig ő volt az első muzulmán értelmiségi, aki kiállt a fatvával sújtott Salman Rushdie mellett.
Nemzetközi könyvsiker lett a 2000-ben megjelent A nevem: Vörös is, a 16. századi Isztambulban játszódó regény a misztikumot ötvözi a filozófiai elmélkedésekkel. Legutóbbi, a Hó címet viselő könyve azokat a - napjaink Törökországát jellemző - társadalmi feszültségeket ábrázolja, amelyek az iszlámista és az elnyugatiasodott modern Törökország között mutatkoznak. A könyvet 2004-ben a The New York Times az év tíz legjobb regénye közé választotta.
Az elmúlt évben Pamuk egy különös könyvvel lepte meg olvasóit, az Isztambul: Emlékek és a város egyfajta sajátos emlékirat az író részéről. Rengeteg elismerése mellé 2005-ben a Német Könyvpiac Békedíjával is kitüntették. Tavaly
török nacionalisták támadásainak kereszttüzébe került,
mert egy svájci lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy nyíltan kell beszélni a hazájában tabunak számító örmény népirtásról és hozzátette: 1915-ben egymillió örményt öltek meg Törökországban.
Számos életveszélyes fenyegetés, sajtóbeli hecckampány után eljárás indult ellene (a török büntetőtörvénykönyv értelmében büntetendő, ha egy török állampolgár külföldi intézményekben vagy külföldi médiában úgy nyilatkozik, hogy Törökországban népirtást követtek el az örmények ellen), az írónak minden nyilvános szereplését le kellett mondania. A vádakat végül idén január 22-én ejtették.
Könyveit a külföldi kritikusok gyakran hasonlítják Umberto Eco, Italo Calvino és García Marquez műveihez. A regényekben megjelenő konfliktusok felkavaróak, cselekményük összetett, a karakterek pedig jól kidolgozottak. Nemrég a The Guardian a 21. század 21 legjobb írója közé választotta a "mágikus realizmus" zseniális török képviselőjét.
Orhan Pamuk művei:
Cevdet Bey ve Ogullari [Cevdet bej és fiai], Can Yayinlari, 1982
Sessiz Ev [A csendes ház], Can Yayinlari, 1983
Beyaz Kale [A fehér kastély], Can Yayinlari, 1985
Kara Kitap [A fekete könyv], Can Yayinlari, 1990
Gizli Yuz [A titkos száz], Can Yayinlari, 1992
Yeni Hayat [Az új élet], Iletisim Yayinlari, 1995
Benim Adim Kirmiz [A nevem: Vörös], Iletisim Yayinlari, 1997.
Forrás: MTI, Ulpius-ház
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!