Túlórázz!
szerk. 2006. augusztus 22. 17:46, utolsó frissítés: 17:34Így érhető el legkönnyebben a fizetésemelés. Legtöbb esetben dolgozni sem kell, #b#elég, ha bent maradsz.#/b# Elméleti menedzser-filozófiák, alkalmazottak részére.
Tetszetős
Leginkább a fiatal menedzserek szemében „néz ki jól” a túlóra. Fizetésemelések mérlegelésekor a teljesítmény mellett az egyik legfontosabb szempont az, hogy az alkalmazott mennyire kapható arra, hogy szükség esetén a munkaidején túl is dolgozzon – derül ki a Partnerség az Egyenlőségért Központ (CPE, Centrul Parteneriat Pentru Egalitate) felméréséből.
>> ELMÉLETILEG: Bátorítás helyett fenyegetnek a román menedzserek (összeállításunk első része)
Sürgős, mert előre nem látható
Jobb idő- és szervezet-menedzsmenttel a túlórázások nagy része kiküszöbölhető lenne, hiszen az esetek többségében az előre nem látható, sürgős esetek késztetik túlórázásra az alkalmazottakat (az "esetek többsége" pontosan 58%-ot jelent).
Miért is?
Szinte minden második alkalmazott az előre nem látható sürgős esetek miatt kényszerül rá a túlórázásra, ugyanakkor az alkalmazottaknak csak 6,47%-a kénytelen azért túlórázni, mert túl sok dolga, feladata van.
Milyen gyakran?
Minden második menedzser naponta túlórázik, és a megkérdezett menedzserek 70%-a hetente két-három alkalommal munkaidőn kívül is dolgozik.
Jól néz ki, de nem hatékony
Sokkal kevésbé hatékonyak azok az alkalmazottak, akik folyamatosan több órát dolgoznak munkaidejükön kívül, mint azok akik túlórázás nélkül dolgoznak ugyanazon a munkahelyen.
A leghatékonyabban azok dolgoznak, akiknek sikerül egyensúlyt tartaniuk munkájuk és magánéletük között.
Az egyensúly felbomlásának egyik legfőbb ismérve, ha valakit munkaidejében többnyire magánjellegű problémák foglalkoztatják, szabadidejét pedig a munkahelyével kapcsolatos gondok, problémák töltik ki.
Hol jár az eszed?
Mindenki leszívja
Az egyensúly felbomlása az egyén és a szervezet számára is problémát jelenthet. Az egyén esetében hosszú távon stresszhez és depresszióhoz vezethet, lehetnek fizikai következményei is (fáradtság, fejfájás) vagy akár szociális problémákat is okozhat (elszigeteltség, gátlások a kapcsolatteremtésben).
A társaság esetében csökken a termelékenység, növekszik a hiányzások száma, és egyre inkább felerősödik a látszólagos jelenlét, amikor az alkalmazott jelen van ugyan, de nem dolgozik, megnő a cigaretta és egyéb szünetek száma és ideje.
Rugalmasabb munkaidő: szinte megoldás
A menedzserek 60%-a gondolja azt, hogy a munkaidő és szabadidő közti egyensúly inkább megőrizhető lenne akkor, ha rugalmasabb lenne az alkalmazottak munkaideje, például különböző órákban kezdenék és fejeznék be a napot, így lenne alkalmuk és idejük a személyes ügyek kezelésére és problémáik megoldására.
Szimpatikus, de nem ellenőrizhető
Mások viszont a rugalmas munkaidő-beosztás hátrányaira is figyelmeztetnek: lehet éppen akkor adódik egy előre nem tervezett, de sürgős feladat, amikor az alkalmazott nem tartózkodik a munkahelyén, vagy akadnak olyan esetek, amikor az egyik alkalmazott feladata egy másik munkájától függ, és ezért nehéz összehangolni a szabad- és munkaidő-periódusokat.
A legsúlyosabb ok, amiért a vállalatvezetők nem kedvelik a rugalmas munkaidőt az, hogy ha az alkalmazott hamarabb kezdi vagy később fejezi be a munkáját, mint a főnöke, akkor nem ellenőrizhető, és könnyen megeshet, hogy munkaidejében csak látszólag van jelen.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!