The Prodigy: “Nem azért jöttünk, hogy greatest hits show-t csináljunk!”
Balázsi-Pál Előd 2006. augusztus 17. 16:26, utolsó frissítés: 15:45Széttrancsírozták a Sziget közönségét az angol fenegyerekek, de ne várjatok koncertbeszámolót! Kaptok viszont #b#interjút a Prodigyvel#/b#.
Öt perc. Elméletileg ennyi időnk volt, hogy feltegyük kérdéseinket Liam Howlett zeneszerző-szintis-kütyüsnek és Keith Palmernek, aki MC Maxim Reality néven felel a hangulatért. Kolléganőm, akivel együtt készítjük az interjút, vérprofi: bemutatkozáskor kiszúrja Liam kezén a drágakőszemű halálfej-gyűrűt, amit azonnal dicsérni kezd. Mint kiderül, ez egy jegygyűrű, úgyhogy gyorsan gratulálunk, majd kezdjük.
Liam, gyakorlatilag a stúdióban kezdted ezt az évet. Mennyire megy könnyebben az új dalok készítése, mint ahogy az Always Outnumbered, Never Outgunned esetében történt?
Liam: Ó, sokkal könnyebben. Már 15 kész dalt írtam. Könnyebben megy, ha lelkes vagy, és most izgalmas, mert ismét koncertezünk, feldobjuk a közönséget és egymást, beszélgetünk egymással. Amikor a korábbi lemez készült, nem igazán beszélgettem senkivel. Az a felvétel inkább egy szóló Prodigy-album volt. Az új viszont épp arról szól, hogy mi hárman ismét egymásra találtunk, és ez jóval szórakoztatóbb. Tényleg izgalmas. Ha nem lenne az, akkor újabb hét évet tartana, mire elkészülnénk.
Mi az a zenei stílus, ami meghatározza az új lemezt?
Liam: Gyorsabb, izgalmasabb. A legutóbbi lemez visszahallgatva lassúnak tűnik. Az új keményebb, több benne az energia. Egy olyan lemez, amelyet élőben is játszunk majd, mert ez volt végig a fejünkben. Egy olyan lemez, amelynek minden dalát elő lehet adni koncerteken.
Maxim, hallhatjuk majd a Keith meg a te hangodat is rajta?
Maxim: Persze, természetesen. Ez az alapötlet: a hármunk közös munkája. Ez egy zenekar, tudod. Elkap egy háromlábú mikrofonállványt: ez a csapat, ez a három láb. Liam a mikrofonra mutat, és röhög: meg egy nagy fasz. De egyikünk sem a fasz!
A turnén kipróbáltatok már néhány új dalt. Milyen a közönség reakciója?
Liam: Nem igazán játszottunk olyan dalokat, amelyek rajta lesznek az új lemezen. Kis beateket meg egyebeket teszteltünk, de ezek a számok, mint a Warning vagy a Dead Kennedy Beats, azok a dalokat, amelyeket már a rajongók is ismernek, talán rajta sem lesznek a lemezen. A Heatwave is egy olyan dal, ami nem kerül lemezre. Rengeteg cucc van, amit még nem nyomtunk le élőben.
Maxim: Amit koncerten előadunk, azonnal felkerül az internetre. Nálunk ez úgy megy, hogy elő akarjuk adni őket, megcsináljuk élőben és aztán nem tesszük fel a lemezre. Ma például lesznek új dalok, de a lemez csak jövőre jelenik meg, addigra ezek már réginek számítanának. Nem akarjuk elpazarolni a dalainkat.
Liam: Frissek akarunk lenni, ez fontos számunkra. Ez az internet árnyoldala, ha nem lenne ez, akkor nem hallhatnák annyian a dalokat megjelenés előtt. A net néha jó, néha rossz.
Tervezitek, hogy együttműködtök más művészekkel, mint korábban Juliette Lewis-szel vagy Liam Gallagherrel?
Liam: Nem, ez a lemez nem együttműködésekből áll. Talán egy lesz, de erről még csak nem is beszélek, mert csak az érdekel, hogy a csapatunk jól működjön.
Maxim: Ez a lemez jobb lesz együttműködők nélkül.
Liam: Talán a produkciós szakaszban lesznek együttműködők, de vendégénekes nem lesz, az biztos.
Maxim: Számunkra ezek izgalmas idők, jövünk koncertezni, aztán vissza a stúdióba. Fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt.
Tavaly kiadtatok egy best of-ot. Elgondolkodtatok azon, hogy mi volt a legnagyobb sikeretek?
Liam: Valószínűleg a Firestarter, nem? Ez az, amire emlékeznek az emberek. De amikor az kijött, mi már 5-6 éve nyomtuk. Nem feltétlenül a kedvencünk, nem biztos, hogy ez a legjobb dalunk.
Másokhoz képest sokat koncerteztek Kelet-Európában. Ez a ti döntésetek, vagy a menedzsmenté?
Liam: Minden a mi döntésünk. Nem a menedzsment futtat minket, szinkronban vagyunk, együtt futunk. Szeretjük Oroszországot és ezt a környéket.
Maxim: A közönség nagyon jó, akárcsak a balti és az északi államokban.
Liam: Én nem szeretem Skandináviát, nem igazán lelkesedem érte.
Maxim: Litvánia és környéke az a hely, ahol igazán vevő ránk a közönség. Szeretjük az idegen területeket, és ma is bármi megtörténhet. Egyes országok azonban egyszerűen nem értenek minket. Franciaországban nem tudunk lemezeket eladni, és fennállásunk óta csak négy koncertünk volt ott.
Miért van ez így?
Liam: A franciákkal az a helyzet, hogy rengeteg saját zenéjük van, és úgy tűnik, mást csinálnak, mint Európa többi része. Szívesebben megyünk Ausztráliába vagy Japánba.
Maxim: Furcsa ez a francia helyzet, főleg, hogy gyakorlatilag ez a legközelebbi szomszédja Angliának.
Azt mondtad, a koncertek a ti döntéseitek. Az is a ti döntésetek volt, hogy utolsó pillanatban lemondtátok a fellépéseteket az 1997-es Szigeten?
Liam: Tényleg? Hülyéskedsz? Meg kell kérdeznünk a menedzsert. Nem tudok róla, nem emlékszem ilyenre. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is mondtunk le fellépést. Joe, lemondtunk egy magyarországi showt? – kérdez rá Liam az öltözőbe betoppanó fickóra. Ő a turnémenedzserünk 15 éve, ő a felelős – magyarázza.
Kemény 15 év, rengeteg – mondja Joe, de ő sem emlékszik már a lemondott koncertre.
Maxim: Nem hiszem, hogy mondtunk volna le koncerteket. Szeretünk mindenhol megjelenni, ahova le vagyunk szerződve. A rajongók ott vannak, akkor is, ha a legtragikusabb dolog történik. Múlt héten például beteg voltam.
Liam: Nagy tragédia!
Maxim: De nem akarok leállni. A koncerten senki nem veszi észre, hogy nem vagyok jól. Elment a hangom, de már jól vagyok, itt vagyok.
Mi ad ihletet, milyen zenéket hallgattok mostanában?
Liam: Mindent. Nem lehet úgy szeretni a zenét, hogy csak egyféle dolgot hallgatsz. Mindenféléket hallgatok, filmzenéket, orosz zenéket vásárolok. Countryt és westernt meg ilyeneket viszont nem hallgatok. Szeretek régi lemezboltokba bemenni, és tonnaszám vásárolgatok, talán valamelyik lemezen van egy hang, ami elindít valami egészen mást a fejemben. Nagyon fontos, hogy nyitott legyél, hogy meghallgasd az új együtteseket, hogy mindent magadba szívj.
Maxim: Amikor a Prodigyt elkezdtük, állandóan csak mixeket hallgattunk. Ahogy a banda fejlődött, rájöttünk, hogy minden hatással van ránk, és másfajta zenékre is elkezdtünk figyelni.
Liam: Eléggé beleuntunk ahhoz, hogy továbbálljunk, mert jó ideig az volt, amit Maxim mondott, hogy csak dance meg DJ-kazikat hallgattunk, semmi mást. Néhány év után, amit a színtéren töltöttünk, rá kellett jönnöm, hogy a csapat nem fejlődik úgy, ahogy szeretném. Ez az az időszak, amikor megjelent az első lemezünk, az Experience, és elkezdtük írni a Music For the Jilted Generationt.
Maxim: Egyszerűen csak fejlődtünk. Inspirációt adott, hogy különböző helyeken játszottunk, kollégiumoktól fesztiválokig mindenfele. Megváltozott a rálátásunk a zenére.
Az első igazán átütő sikeretek a No Good (Start the Dance) volt. Még mindig szeretitek azt a dalt?
Liam: Persze, ma is fogjuk játszani. Izgalmasnak kell lennie számunkra is, ezért kissé megváltoztattuk. Vesszük a ritmust, és felrázzuk. Nem azért jöttünk, hogy greatest hits show-t adjunk elő. Élőnek kell lennie, feszítenie kell a határokat. A fontos ütemek maradtak, de felfrissítettük, hogy mi is élvezzük.
Maxim: Úgy szeretünk leszállni a színpadról, hogy úgy érezzük: jó volt a műsor. Nem négy olyan fickó vagyunk, akik nagy gallérral kiállnak a színpadra. A koncertnek lüktetnie kell, számunkra és a közönség számára is. Ezért változtatunk folyton a szetten, mindig újradolgozzuk, belemixelünk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!