Cselszövény-e a Vântu-vagyonlista?
Sipos Géza 2001. november 15. 12:21, utolsó frissítés: 12:21Két hónapja Sorin Ovidiu Vântu, a kétes hírű és titokzatos üzletember az ország botrányhőse. A háttérben további furcsa ügyek bonyolódnak.
Sorin Ovidiu Vântu volt az igazgatója annak a saját magáról elnevezett cégnek, a SOV Investnek, amely a 2000. júniusában becsődölt Országos Befektetési Alapot (FNI) irányította. A FNI bukása sok kisbefektetőt rántott magával -- a számlákért jótálló állami alap nem fizetheti ki a betétéket.
Vântu körül szeptember végén kavarodott fel ismét a zavaros, amikor felesége bejelentette: válópert indított, és a vagyonmegosztás érdekében listát helyezett el a bukaresti első kerületi bíróságon Vântu általa ismert vagyontárgyairól. A listán több tízmilliárdos tételek szerepeltek: részvénycsomagok, cégek, ingatlanok Bukaresttől Szatmárnémetiig szerte az országban. A végösszeg: 32 millió dollár. Az ezt következő beszámolók már arról szóltak: Vântu igyekszik meghatározó részesedést szerezni az állami befektetési alapokban, a SIF-ekben is.
Az első felvonásnak vége, a Kőgazdag Férj és az Elgyötört Asszony lelép a színről. A folyosón összegyűltek arról vitatkoznak, hogy a Férjet leülteti-e végre a bíróság, hiszen több folyóméternyi terhelő irat gyűlhetett össze már ellene. Ugyanakkor azok, akik már olvastak hasonló darabot, szaftos cselszövényre számítottak a második felvonásban.
Ez be is következett. November 8-án hozta le az Evenimentul Zilei a riportot, amely azt állítja, hogy Dan Andronic, a lap korábbi főszerkesztő-helyettese úgy két éve a Kőgazdag Férj szolgálatába szegődött, majd a Curentul (a konkorens napilap) egyik tulajdonosa lett. Majd, amikor látta, hogy pártfogója egyre kényelmetlenebb figura, az Elgyötört Asszony oldalára állt. A másik cselszövőt Bogdan Teodorescunak hívják. A riport állítása szerint PR-szakértő, az 1996-os választási kampányban Emil Constanitescu imázsát pátyolgatta. Aztán 2000-ben Vântu őt is megvette.
Az Angelica asszony vagyonlistájáról így derül ki, hogy megjelentetése "tiszta PR-menőver volt", a cselszövők mindig is tudták, hogy Vântu vagyona csak papíron ilyen mesés. A cél: Angelica Vântu oldalára állítani a közvéleményt, nyerje csak meg a válópert, hátha leesik valami a vagyonmegosztás után a hű barátoknak, egy-két bank, ilyesmi, mert "azokban még van valami tőke."
Minden melodrámában elengedhetetlenül megtestesül a Gonosz. A cikk szerint éppenhogy nem Sorin Ovidiu Vântu lenne ez, hanem Dan Andronic. Az előbbi ugyan hatalmas tételekben csalt és lopott az utóbbi tíz évben -- ámde Andronic elvtelen, aljas gazember: egymás után csavarja el a pénzes asszonyok fejét, hogy kiforgassa őket (és a férjet) vagyonukból. Most Angelica Vântun a sor. Szegényke.
Majd a riport végén az Evenimentul-os cikk szerzője, Dan Badea, a Nagy Oknyomozó Újságíró elárulja magáról, hogy ameddig bírja cérnával, folytatja Vântut leleplező keresztes hadjáratot, és védi az Ártatlan Sajtót a Főcselszövő-félék gonosz manipulációs trükkjeitől. Aztán kijelenti: mindez persze nem hatalmazza fel őt arra, hogy a Kőgazdag Férj magánéletében turkáljon, mert akkor "már nem újságíró lennék, hanem valami jöttment andronic." Eddig a második felvonás.
A harmadik részben kiderül, hogy az egész akciót a háttérben tulajdonképpen Vântu pénzeli, Főcselszövőék csak róla terelik el a figyelmet. A cél pedig Hátsó-Umbuldába menekíteni a vagyont, és ott példás családi életet élni, reggel egy csésze aludttej, estére két szelet pirítós, napközben tenisz a gyerkőcökkel. Semmi biznisz, újságírók kizárva. A negyedik leleplező riport után ismét megvilágosodunk, rádöbbenünk, hogy az egész a kormány vagy az ellenzék kitalációja, hogy...
A Curentul Vântu pártját fogja, a Romania Libera kihasznál minden lehetőséget, hogy a kormányt fikázza. Az Evenimentul Zilei a volt főszerk.-helyettes rosszhírét igyekszik kelteni, a Cotidianul Vântu és társai után liheg mindenáron. A Curentul magyarellenes hangot üt meg, ha csökken a példányszám, az Evenimentul pozitívan számol be a magyar vállalkozóról, ha éppen Erdélyben kíván olvasókat keresni.
És aki valamennyire is hitelesen akar tájékozódni, újsághegyeken rágja át magát nap mint nap: a papír megfekszi a gyomrát, a nyomdafestéktől fekete lesz a keze. Este pedig azon kesereg, hogy még így is kevesebbet tudott meg, mint mindazok, akik egy lap, egy rádió, egy újságíró és egy vélemény mellett horgonyoztak le: életük végéig.