Egyház és civil szféra kapcsolata a szociális munka tükrében
2001. november 13. 16:57, utolsó frissítés: 16:57Írásomnak nem célja, hogy kimerítő képet adjon az egyház és a civil szféra kapcsolatáról, hanem az egyház és a szociális munkát végző civil szervezetek közötti kapcsolatról szeretnék néhány szót szólni.
Példáimban elsősorban a katolikus egyházhoz kötődő szervezeteket fogom említeni, lévén, hogy én is ilyenben dolgozom, de semmiképpen sem akarom elhallgatni a többi egyház eredményeit.
A keresztény egyházak alaptanítása a szolidaritás, a rászorulóval való törődés, a szeretet. E tanítás gyakorlatba ültetésével már ősidők óta egyaránt foglalkozik a keresztény ember egyénileg és szervezettebb, intézményesített formában az egyház is. Egy sor ilyen példát lehetne felsorolni, mindezek azt mutatják, hogy a kommunista propagandával ellentétben a közösségek, az egyének törődtek peremre szorult embertársaikkal. A középkor szociális intézményeit jórészt az egyház hozta létre és tartotta fenn. Az idősek még emlékeznek a XX. század eleji erdélyi falvak szokásaira, amelyek szerint a szegényeket élelemmel látták el és tűzifával segítették. Az egyházhoz kötődő szociális munka egy meglehetősen széles civil szféra létrejöttét eredményezte, mozgalmak különültek el, határozták meg sajátos arculatukat, mára pedig ezek jórészt államilag elismert egyesületként vagy alapítványként működnek.
A közismert Caritas és Máltai Szeretetszolgálat szervezetei mellett világszinten tevékenyek a Kolping csoportok, az értelmi fogyatékosoknak közösséget ajánló Hit és Fény csoportok, a mozgássérülteket és betegeket segítő Fraternitas és Kamilliánus csoportok, a Szent Vince nevét viselő csoportok.
E néhány, mintegy véletlenszerűen kiemelt mozgalom, működő szervezetekkel rendelkezik Erdélyben is, munkájuk pedig foltozni igyekszik a néhol meglehetősen "kilyukadt" állami szociális védőhálót, és ki-ki sajátos anyagi lehetőségeinek függvényében és lelki képességeinek megfelelően igyekszik enyhíteni a célcsoportok gondjait. E mozgalmak mellett jelentősek a plébániától kiinduló kezdeményezések is, amelyek közül néhány több száz árva, elhagyott gyereknek vagy fiatalnak biztosít megfelelő életkörülményeket, tanulási- és munkalehetőséget, pótolni igyekszik a családi szeretetet. Itt természetesen a dévai Szent Ferenc Alapítvány és a csíksomlyói Csibész Alapítvány jut először eszünkbe, de ennél jóval több alapítvány, egyesület működik, és segít Erdély számos plébániáján.
A Caritasnak tizenegy független szervezete működik Romániában, ebből hat római katolikus, öt pedig görög katolikus. Ezek elméletileg lefedik az ország egész területét. A szervezetek egy országos reprezentatív testületet hoztak létre Romániai Caritas Szövetség néven, amely már két országos programot futtat: az egyik a nagy sikernek örvendő, jól bevált otthoni beteggondozás (több mint 40 központtal működik), a másik pedig a fogyatékosoknak létrehozott tanácsadó iroda-hálózat (B.A.C.H. -- 11 irodával). A Caritas szervezetek projektjei elsősorban Erdély területére összpontosítanak, ahol a már ismertetett központok mellett több öregotthon, egészségügyi rendelő, gyógyszertár, szegénykonyha, iskola, óvoda, tanulmányi ház működik. E szervezetek mindinkább igyekeznek a civil szféra teljes jogú tagjaivá válni: először a törvényes bejegyeztetéssel, majd a szervezeti közéletben való aktív szerepléssel, partnerségek felvállalásával, szervezőmunkával.
Végezetül még egyszer szeretném megjegyezni, hogy a szociális munka korántsem az egyház és a civil szféra közötti egyedüli érintkezési pont, ám egyike a leglátványosabb, a legdinamikusabban fejlődő területeknek, az említett szervezetek pedig csak példáknak tekinthetők, teljes körű felsorolásra nem is vállalkozhatunk.