Irodalmi Nobel: ki lesz a befutó?
B. A. M. 2005. október 12. 11:22, utolsó frissítés: 11:21A nyertes neve holnap lesz nyilvános, a fogadóiroda szerint Adonis szír költő a tuti tipp.
A díj kihirdetése többnyire a meglepetés erejével hat, a világsajtó mégis hosszú cikkekben találgatja: vajon ki kapja az irodalmi Nobelt az idén?
A Los Angeles Times szerint ezúttal majdnem biztos a baloldali irodalmi győzelem, a lap szerint a Svéd Akadémia effelé hajlik, ugyanis az iraki háború és az aktuálpolitikai klíma valódi lobbihoz vezetett a szír költő, Ali Ahmed Szaid (Adonis) javára. A lap szerint befutó lehet még az amerikai írónő, Joyce Carol Oates, de Milan Kundera is az elsők között szerepel.
A koppenhágai irodalomprofesszor,
Frederik Tygstrup jóval óvatosabb: “a Nobel-bizottság olyan nevet hozhat ki, amelyre nem számítunk. Ismét meg fognak lepni” – nyilatkozta. A Le Monde szerkesztője, Frank Nouchi azt írja: “szeretném, ha merész lépéssel lepnének meg.
Ez nem azt jelenti, hogy a díjat olyasvalakinek ítéljék oda, akit a kihirdetés után ismerünk meg.” Az újságíró sem zárja ki, hogy a Svéd Akadémia a tavalyi díjazott, az osztrák Elfriede Jelinek után “egy ismeretlen, fanatikus baloldali írónak” ítélje az elismerést.
A Svéd Akadémia elnöke, Horace Engdahl természetesen elutasítja ezeket az előfeltevéseket, hangsúlyozván, a Nobel-bizottság nem a szerzők politikai orientációját veszi figyelembe a díj odaítélésekor.
„Figyelmünk a publikum felé irányul. Bennünket az érdekel, hogy mennyire olvasottak és elismertek az illető írók országaikban.” Engdahl ugyanakkor beismerte, hogy a „befutók listáját” figyelembe véve gyakran éri támadás az Akadémiát, hogy a baloldali szerzőket favorizálja.
Nos, az elnök által közöltekkel az előző évek irodalmi Nobel díjasait figyelembe véve mindenképpen vitatkozhatunk, de még azt sem állíthatjuk – vélik a kritikusok –, hogy a bizottság irodalmi, esztétikai szempontok alapján választ. Az azonban egészen bizonyos, hogy
idén nagy viták előzték meg az ítélethozatalt:
az idei irodalmi Nobel-díj bejelentését múlt csütörtökre várta a világ, ám a bizottság elhalasztotta ennek kihirdetését. Ilyesmi, vélik az értők, csak háborús időkben szokott előfordulni, no, és akkor, ha különösen nehéz a döntés. A díjat várhatóan holnap hirdetik ki.
Közben a readbet.com-on a focimeccsek és lóversenyek mellett az idei irodalmi Nobel-díjas kilétére is lehet fogadni. Szép pénzhez juthat az, aki a befutóra fogad. A virtuális fogadóiroda első helyezettje a már említett Adonis néven publikáló szír-libanoni költő-esszéista, Ali Ahmad Said.
A pletyka szerint egyébként az arab gondolkodó Horace Engdahl kedvenc költője, és esélyeit az is növeli, hogy 1996 óta nem adtak líráért irodalmi Nobelt. A találgatások azt illetően megoszlanak, hogy Adonis politikai állásfoglalásai és nézetei előnyére vagy hátrányára szolgálnak-e.
Második helyezett e listán is Joyce Carol Oates
– a népszerű amerikai írónőt évek óta a díj esélyei közt emlegetik. A Luxusvilág, a Napforduló szerzőjének viszont megeshet, azért nem kedvez az idén sem a szerencse, mert a díj 105 éves történetében arra soha nem volt példa, hogy egymás után két nő kapja az elismerést.
A lista mai állása szerint harmadik helyezett
a meghökkentő és felkavaró stílusban alkotó Philip Roth – őt is évek óta a legesélyesbbek között emlegetik. Az amerikai író regényeinek egyik legfőbb jellemzője a szexualitás nyílt ábrázolása, a tabuk döntögetése – általános vélemény az, hogy Philip Roth Nobel-díja igen bátor döntés lenne az Akadémia részéről.
Egy hét alatt a lista második helyéről negyedik helyre csúszott Thomas Tranströmer (ő tavaly harmadik volt a topon). A világszerte ismert svéd költő esélyeit némileg rontja, hogy az Akadémiát azzal is vádolják: túl sok a skandináv szerző a díjazottak között.
Milan Kundera múlt héten még csak nyolcadik volt, most ötödik helyen áll: mellette az szól, hogy a közép-kelet európai régió továbbra is alulreprezentált a Nobel-díjasok között, és az is a cseh író javára szolgálhat, hogy évek óta a befutók között szerepel, és az eddigiek alapján a hosszú várakoztatás bevett eljárása a bizottságnak.
A legesélyesebbek közt emlegetik még
a néhány hete Romániában járt Mario Vargas Llosát – A város és a kutyák szerzője viszont túl ismert, mondják, és nem szolgál a javára, hogy a kilencvenes évek elején indult a perui elnökválasztáson.
Ugyancsak nagyon ismert és nagyon esélyes az indiai Salman Rushdie; 1988-ban napvilágot látott negyedik regénye, a Sátáni versek óriási felháborodást váltott ki a muzulmán olvasók körében. Az indiai kormány betiltotta a kötetet, amelyet több helyen nyilvánosan elégettek. 1989-ben az iráni Khomeini ajatollah 1,5 millió dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére.
Rushdie azóta a brit állam által finanszírozott védőőrizetben él, nem mutatkozik a nagyobb nyilvánosság előtt. Vele viszont az a gond, vélik a kritikusok, hogy legutóbbi alkotásai színvonalban messze elmaradnak a tőle elvárttól.
Persze, találgatni lehet, de azt igen nehéz nyomon követni, hogy voltaképpen mi motiválja évről évre a tizennyolcak döntését.
Egyvalami bizonyos, az irodalmi kiválóságnak, a maradandó értéknek nem feltétlenül a Nobel-díj a mércéje, legalábbis erre a következtetésre juthatunk, ha a díj nagy veszteseinek névsorára vetünk pillantást: Lev Tolsztoj, Anton Pavlovics Csehov, Henrik Ibsen, James Joyce, Franz Kafka, Bertolt Brecht, Graham Greene vagy Jorge Luis Borges nem kapott Nobelt.
Közben a tavalyi irodalmi Nobel-díj odaítélése miatt
tegnap lemondott a Svéd Akadémia egy tagja,
így tiltakozva az osztrák Elfriede Jelinek regényíró kitüntetése ellen. Knut Ahnlund a Svenska Dagbladet napilapban kedden megjelent írásában jelentette be lépését, kemény kifejezésekkel bírálva Jelinek tavalyi meglepetésszerű kiválasztását, amely szerinte "jóvátehetetlen károkat okozott a díj tekintélyének", befolyásolva jövőbeni döntéseket is.
Jelinek műveit "összehordott szövegzagyvaléknak" minősítette, amelyben "még nyomát sem lelni művészeti szerkezetnek".
A 2004-es irodalmi Nobel-díj nemcsak minden haladó erőnek okozott maradandó károkat, de egyúttal összekuszálta az irodalomról mint művészetről alkotott általános nézeteket is - vélekedett Ahnlund, leszögezve, hogy mindezek után nem maradhat a svéd akadémia tagjainak sorában.
A 82 éves akadémikus 1983 óta tagja az irodalmi Nobel-díjról döntő svéd akadémiának. Egy tegnapi sajtótájékoztatón igencsak megkésett döntését azzal magyarázta, hogy egy évet vett igénybe, míg rabszolgamunkával Jelinek összes műveit elolvasta – szerinte a művek szégyenletesek, s meggyőződése, hogy az ítészek sem nyálazták át őket a döntés előtt.
Az akadémia titkára ez ellen határozottan tiltakozott. Kijelentette, Ahnlund kilenc éve nem vesz részt a bizottság munkájában – a bizottsági tag egyébként nem mondhat le, mert a tagságról nem lehet lemondani, a funkció csak a tag elhunytával vagy kizárásával szűnhet meg. Amit az akadémikus tehet, csupán az, hogy az idén sem foglal állást a döntésben.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!