A rockminisztertől a tudatmódosítókig, és vissza
Balázsi-Pál Előd 2005. augusztus 18. 16:50, utolsó frissítés: 16:50Őrület. A Sziget legjobb idézete egy HÉV-vezetőé, Franz Ferdinand és Habsburg György a backstageben találkozik.
Hiába poénkodták agyon magukat a jobbnál jobb sztárzenekarok, a hét Szigetes idézetét nem ők produkálták, hanem egy ártatlan HÉV-vezető. "Kérem, húzódjanak bennebb, így nem tudok elmenni! " – szólalt meg kétségbeesetten a hangosbemondón egy megállóval a Filatorigát előtt. Aztán mégis elment.
Amúgy nem csoda, hogy hévesünknek gondjai voltak: baromi sokan voltak idén a fesztiválon, akár azt is mondhatnánk, hogy ez volt minden idők legnagyobbika, pedig hát ez közhelyes lenne. De hetvenezer szombati látogató
akkor is kurva sok.
Érdekes volt ez a nap, az ember azt hinné, a Korn miatt gyűltek be ennyien, erre az "előzenekar" Tankcsapdát többen nézik meg.
S ha már a koncerteknél tartunk: a Basement Jaxx repetázott, idén is övék volt a legjobb buli. De most nem tudtak olyan lazán leszakadni a mezőnytől, mint egy éve, köszönhetően a Franz Ferdinand
és a Morcheeba remek műsorának.
Apropó FF, a trónörökösről elnevezett zenekarhoz két másik élmény is kapcsolódik: egyrészt ezen a koncerten törtem ripityára a fesztivál első négy napján készült fotóimat tartalmazó cédét, másrészt a skót fiúkat meglátogatta a backstageben Habsburg György – kész történelem.
Politikusokban a gerincbántalmakra hivatkozó miniszterelnök távolmaradása ellenére sem volt hiány, közülük messze
a rockminiszternek becézett
Bozóki András volt a leglazább. A kultuszminiszter Punks not dead feliratú pólóban érkezett, amivel arra akarta felhívni a figyelmet, hogy az anarchiának, akárcsak a demokráciának, a hatalom megosztása a célja, de míg az előbbi egy szép álom marad, az utóbbi valóság. Anarchy in the HU!
Vissza a zenéhez, ezúttal a magyarokhoz. Az Anima új felállása nemzetközi szinten is elsőrangú fesztiválzenekarrá ért be, a Tankcsapda és a Kispál a szokott minőséget hozta. Előbbieknek a debreceni focistákhoz, utóbbiaknak
"az igazi buzi denevérhez ",
azaz szülinapját ünneplő dobosukhoz, Mikehoz volt néhány jó szavuk. Ami még: Amorf Ördögök, Neo, Balkan Fanatik, Zagar, Pannonia Allstars Ska Orchestra, Emil.Rulez!, HS7. Ami nem: Sex Action, Sean Paul, Underworld.
A DJ-k közül a kanadai androgén géniusz, Tiga, valamint a néhány hete a Félszigeten is fellépő amcsi Rush dobta el leginkább az agyam, Palotai pedig a "legjobb közlekedőeszköz" kategória nyertese: hétfő hajnalban egy biciklis riksában terpeszkedve távozott.
És még ott voltak a "csak bulik", a legtöbb kocsma partizónává vált éjszakára, a krisnásoknál élőben nyomták a háréhárét, a zsidó sátornál a
Men on one side, women on the other side
mondat ismételgetése jelentette a tánc kezdetét, hajnalban pedig már a szemeteskukák tetején (sőt, néha a kukában) is folyt a buli, miközben a Magic Mirrorban heterók, bik és homók vegyültek a diszkóslágerekre.
Jó kérdés, hogy mennyire tiszta az emberek agya ilyenkor. Nos, tudtommal nincs olyan tudatmódosító szer, amely iránt ne érdeklődtek volna a hajnali órákban tőlem az angol legviccesebb akcentusait beszélő egyedek, és tény, hogy nem emlékszem olyan koncertre, amelyiken ne éreztem volna a fű illatát. Az már a másik fele, hogy volt olyan koncert, amelyről nem emlékszem semmire. Mindenesetre
a zsaruk csínján bánnak
a kérdéssel. Látványos akcióik nem voltak, a rendezvény előtt átkutatták ugyan a szigetet, de semmit sem találtak, ezután meg síri csend. Pedig teszem azt a Wailers koncertjén többen szívtak, mint amennyien nem. De ez így van rendjén.
Napközben az volt a laza, hogy hülyére tudtad nyerni magad csomó játékban, én speckó egy marék passztartót és négy pólót szereztem. Ha meg nem volt kedved a neten utánanézni, mi történik otthon, a Határon túliak sátrá ban olvashattad a Krónikát – szerencsére sajtóanyagukkal ellentétben mégsem az volt ennek a sátornak a fő programpontja, hogy
nemzeti színű lufikkal
volt kidíszítve. Hogy hogy lehet egy hét állandó pörgést kibírni, arra több módszer is van. Nálam az vált be, hogy első nap kialudtam magam, aztán végignéztem sorozatban öt napfelkeltét. Persze ehhez az is kell, hogy lazulj el, ne akarj mindenképpen ott lenni mindenhol. Néha jobbat tesz egy sör, mint egy jó nevű együttes koncertje – de erre az ember néhány nap után magától is rájön, ezt hívják fesztiválbetegségnek.
A másik fontos dolog: barátkozz. Nagyon jól fog, ha van néhány ismerősöd, aki sört/lángost/flekkent árul. A legfontosabb tanács azonban ugyanaz, mint
a Galaxisban bárhol:
Ne pánikolj! Ha eltévedtél (igen, a Szigeten el lehet tévedni), ne feltétlenül a kiutat keresd. Élvezd azt a helyet, ami eddig ismeretlen volt számodra, biztosan ott is történnek jó dolgok.
Előbb-utóbb különben is ismerősökre fogsz bukkanni: a Szigeten kábé 0,05% az esély arra, hogy egy hét alatt ne találkozzál unokatesóddal, volt csapattársaddal, padtársaddal, munkatársaiddal, exfeleségeddel. Ezek egyike sem túl előnyös, ha te be vagy szívva és épp egy kistehenet tetováltatsz az alkarodra. De azért te csak ne fogd vissza magad, és főleg, ne pánikolj!
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!