Miért vándorolnak ki a románok?
szerk. 2005. július 15. 16:55, utolsó frissítés: 16:44Mert pénz kell: pedig ízetlen a paradicsom, csak bermudában lehet strandolni, és hiányoznak a hegyek.
Gabriel Adrian egy jelentős bukaresti cég igazgatója
hét éve vándorolt ki az Egyesült Államokba. Korántsem az anyagiak miatt távozott, csupán kíváncsiságból, most pedig úgy döntött: hazatér. Mint a lapnak mondja, nagyon hiányoztak számára a hazai bulik, a bukaresti kocsmák. “Ott (Connecticut államban), ha elfelejtettél sört venni hétvégére, anélkül maradtál.
Péntek estétől hétfő reggelig semmilyen szeszes italt nem lehetett kapni. Kétféle – szöges ellentétben álló – bulitípus volt megkülönböztethető: egyrészt a felnőtteké, ahol pohárral a kezedben fel-alá sétálhattál állandó mosollyal a képeden, és konvencionális társalgást folytathattaál a jelenlévőkkel.
Másrészt a kamaszoké: minthogy a pia a 21. életév előtt nem engedélyezett, ez a sikeres bulik fő mozgatórugója..”
A vállalkozó számára igencsak meglepő volt az amerikai társadalom prűdsége is: a televízióban a csúnya szavakat, de még a fedetlen kebleket is cenzúrázzák. “Amikor strandra mentük, a hazai fürdőruháinkat vettük fel. Nagyon furcsán néztek ránk: ott ugyanis a férfiak szigorúan bermudában strandolnak.”
Ha tökéletes társadalmat akarna teremteni,
Amerikából a hatalmas tereket, a komolyságot és az emberek gondtalanságát vinné magával. Romániából a hegyeket, a családot és a sarki kocsmákat. A bürokráciát, a stresszt és a gondokat semmiképp – írja. A vállalkozóéval szemben
meglehetősen tipikusnak tekinthető néhány,
a huszas évei közepén járó informatikus esete: albérlet, semmiféle kilátás saját lakásra, rosszul fizetett munka – mindez Bukarestben. Ők néhány éves eltéréssel a Földközi-tenger partjára távoztak, Limassolba, ugyanannál a multinál dolgoznak.
Elmondásuk szerint életük kicsit olyan, mintha még mindig egyetemisták lennének: együtt kocsmáznak, hazai jellegű bulikat, evészeteket rendeznek. Jól érzik magukat. Ennek ellenére egyikük sem szeretne ott maradni: ahogy meglesz a pénz egy megfelelő bukaresti lakásra, mindannyian hazajönnek.
A Finnországba emigrált mérnök-pár
is anyagi okokból hagyta el az országot. A legnagyobb gondjuk odakinn az, hogy a zöldség és gyümölcsféléknek semmi íze nincs. Hiányoznak a színházi előadások és a hazai hegyek is.
Amikor viszont nagyon hiányzik valami, összehasonlítást tesznek a két ország között, és gyorsan helyükre kerülnek a dolgok. Évente egyszer látogatnak haza: ha tíz napig maradnak, nehezebb elmenniük, mint ha három hétig (akkorra már nagyon előtérbe kerülnek az itthon negatívumai). Nem települnek haza: már ott is otthon érzik magukat.
Tanasescu úr kemény embernek tűnik.
Németországba pénzt keresni ment ki. Az elején, hogy jobban tudjon spórolni, ételt is vitt magával, de ezt nem engedte át a vámos. “Nem szégyelled magad? Dolgozni mész Németországba, és hazulról viszed a kaját?” Aztán aláíratott vele egy nyilatkozatot:
"Alulírott, a román államnak adományozok két rúd szebeni szalámit és tizenkét doboz pástétomot. " Kinntartózkodása idején nem nagyon volt ideje hazavágyni: napestig dolgozott, alig várta, hogy lefekhessen. Telefonálni is csak ritkán telefonált haza: drágának találta. “Egész egyszerűen azt vártam, hogy jöjjön az este, és kihúzhassak még egy napot a naptárból.”
A magyar hatóságok adatai
szerint az 1990 és 2000 közötti időszakban csaknem 60 ezer román állampolgár kért végleges letelepedési engedélyt Magyarországon, a román állampolgárságú bevándorlók száma itt évente átlagosan 8500 és 10000 fő között mozog. A Bevándorlók 2002 felmérés szerint a Romániából származók 95%-a volt magyar nemzetiségű, a fennmaradó 5%-ot főként német és kisebb mértékben román nemzetiségűek alkották.
Persze, a Magyarországra bevándorolt népesség
jellemzőiről beszélve tisztázni kell, hogy kit értünk bevándorló alatt. „Ha abból indulnánk ki, hogy azt, aki magát annak tartja, akkor a Magyarországon bevándorlói státust szerzők nagyobb részét nem nevezhetnénk bevándorlónak, ugyanis az elmúlt másfél évtized során e csoport kétharmadát a környező országokból érkező és zömében magyar nemzetiségű személyek jelentették, és többségük nem tekinti elmozdulását bevándorlásnak” – írja tanulmányában Gödri Irén szociológus.
Egyébként úgy tűnik, hogy a kilencvenes évek tendenciáival szemben a magyarok migrációs potenciálja nem kiugróan magasabb az országosnál – derül ki Kiss Tamás és Csata Zsombor tanulmányából.
A kivándorlás motivációi sokrétűek,
a romániai magyarok esetében a felmérési eredmények egybecsengenek a fő okokat illetően: a kivándorlók zöme magyarként így látja bizatosítva a jövőjét, illetve a saját vagy a család életfeltételein szeretne javítani.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!