Topless – egy hét az ország legvégén
Hegyi Réka 2004. augusztus 25. 14:49, utolsó frissítés: 14:41Ahol meztelenül vagy akár télikabátban is ülhetsz a parton, senkit nem érdekel, ahol fürdőszobai csap a boldogság forrása és dokfilmeket vetít a kocsma. A Fekete-tengeri Vama Veche legendája #b#legalább félig#/b# igaz.
Május 2 és Vama Veche a román Fekete-tenger legdélibb települései, az utóbbi – mint neve is mutatja – határvidék, Bulgária közvetlen közelében lévő "régi vám". Egykor halászfalvak voltak, de a hetvenes évek elejétől értelmiségiek menedék- és találkozási helyévé váltak.
Május 2 nudista-telepként
volt ismert, Vamára a kolozsvári ellenzék vonult félre. Mára lassan, de biztosan tengerparti üdülővé alakul mindkét falu, hiába a 2003 nyarán kezdeményezett Salvati Vama Veche nevet viselő mentési akció... A rockfesztiválnak is beillő rendezvényt idén is megismétlik, hiszen a cél még nem valósult meg teljes mértékben.
A szervezők – a média ismert személyiségei, többek között az Academia Catavencu szerkesztői – szeretnék "megőrizni a biológiai és kulturális rezervátumot", vagyis megakadályozni a még vad tengerpart kiépítését és megakadályozni "a konzumtársadalom térhódítását".
A tavalyi akciónak köszönhetően
ismét szabad sátorozni a tengerparton (akár öt méterre a víztől, ahol elvileg tiltja a tábla), de ugyanakkor sokan felfigyeltek arra, hogy van a tengerpartnak egy vadromantikus szakasza is, a reklámértékű megmozdulás hatására pedig idén többen nyaralnak Vama Vechen, mint bármikor...
Baráti társaságunkat sem elsősorban a két település közötti part és tengerrész biológiai rezervátumában megfigyelhető ritkaságok vonzották. A különféle delfineket és a tengeri csikót még az amatőr búvárok sem figyelhették meg, akik csekély 1 millióért kipróbálhatták a profik felszerelését, a parttól kb. 30 méterre távolodvak, 4 méter mélyre ereszkedve.
A part mentén haladva
viszont a kövi ráknak nevezett állatka kisebb-nagyobb tetemeit megtaláltuk: az ollók legalább olyan értékes szuvenírek, mint a parton gyűjtött, majdnem ép csigák és kagylók.
Ami utazásunk előtt döntő érv volt, az az olcsóbb nyaralás. Az előzetes hírek szerint itt kevés pénzzel is jól érezheti magát az ember, de a helyszínen kissé mást tapasztaltunk: a közeli Mangalian és Saturnon olcsóbb volt a sör és a főtt kukorica, de ez távolról sem ok arra, hogy jövőben ott nyaraljunk, ahol egymást érik a napozók lepedői, mocskos a víz, a tengerparton pedig ezer decibellel szól valami bődületes zene, este pedig nem lehet lépni a bazársorrá alakított utakon.
A vízbevető-banánért
(felfújható, banánalakú gumicső, amelyet motorcsónak vontat, s ha kanyarodik, mindeképp kipottyansz) és a sétahajókázásért persze lehet, hogy jövőben is átruccanunk a zsúfolt Saturn-i partra, mert kíváncsiból vagyunk mi is.
Továbbá a kormányossal, aki egykor halász volt, és úgy ismeri a tengerfenéket, mint a saját tenyerét, sok érdekességről lehetne még trécselni... Vama Vechere megyünk legközelebb is, ez biztos. Jó az, hogy meztelen emberek sütkéreznek a napon és a legtermészetesebb közönnyel viseltetnek testük iránt.
Az is természetes, hogy vannak közöttünk prűdebbek, akik a topless szerelést választják, vagy bikiniben napfürdőznek... Ők sem hozzák zavarba a pucér embereket, mert nem méregetik végig tetőtől talpig sem a szépeket, sem a csúnyácskákat.
Azt mondják, tavaly
több közéleti személyiség sütkérezett a parton (egy szenátort így is azonosítottunk), és sokkal több magyar ismerőssel lehetett összefutni, mint idén. De mit számít, mikor furcsábbnál furcsább dolgokat lehetett megfigyelni:
Volt például valaki, aki a bőröndjét is vitte a partra. Mások a napernyő alatt ültek a reggel kilencórás, egészséges napsütés ellenére, és még különféle kenceficékkel is óvták bőrüket – talán a széltől. Jópofa installációkat is láttunk, például az Izvorul fericirii, vagyis a Boldogság forrását jelképező közönséges fürdőszobai csapot, melyen a "defect" (hibás) feliratú tábla himbálózott.
Enni-inni aránylag olcsón lehet.
A sör átlagos ára elviselhető: 20 000 a csapolt, 30 000 az üveges. De akciós áron lehetett fogyasztani például a kaktusznedűt: a márkás tequila métere (10 x 20 cl) citrommal és sóval felszerelve csupán 250,000 lej a nádból készített napernyők alatt. 68 ezerért puliszkás, olajban sült gébet lehet kapni, 40 ezer a halleves.
A nádkerítés és -fedő egyébként sokkal gyakoribb, mint a kő vagy más építkezési anyag, legtöbb vendéglő így várja a vendégeit. A sok kajálda közül csak kettőt sikerült kipróbálni, mert majdnem egy héten keresztül oda tértünk vissza, ahol az olajos képű, huncut pincér részletesen elmesélte, hogy melyik különlegesség miből és hogyan készül.
Ilyenformán bátran ettünk cápát,
tengeri csigát, tintahalat, tengeri gyümölcsöt és egy nagyon ritka, talán Zargane-nek nevezett halfajtát, amely miniatűr fűrészhalnak tűnt: hosszú, vékony törzse hosszú és hegyes csőrben végződött.
Olyan jó barátságba keveredtünk a pincérrel, hogy egyik vacsora után abba is beleegyezett, hogy ott maradjunk kártyázni: megmutatta, hol kell lekapcsolni a villanyt a nyárikertben és hol lehet átszökni a kerítést, és ránkzárta a boltot.
Hétvégén különféle együttesek
és előadók lépnek fel a két-három színpadon. Érkezésünk előtt Ada Milea koncertezett (ha nem söpörte el a vihar), mi pedig csak az AB4 együttest tartjuk említésre méltónak: a nagyon fiatal srácok az egykori Nirvana együttesre kísértetiesen hasonlító muzsikát játszottak.
A tenger elég vad volt múlt héten: erős szél kavart veszett hullámokat, csak úgy bedőltek a sátrak, s a merészek közül emberáldozatot is követelt. Aztán lecsendesedett és sok algát-moszatot hordott ki a partra, ami egy-két nap után rohadni, bűzleni kezdett. De azért hétágra sütött a nap és ringató volt tengerzúgás, az egyheti pihenés meg fölséges.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!