Az egyház bosszúja vagy lelkészi szappanopera?
Sipos Géza - Kelemen Attila 2003. szeptember 18. 16:12, utolsó frissítés: 16:12Önkényes lakásfoglalás, bosszúhadjárat, a gyülekezet nyugalmának felkavarása – a legjellemzőbb egymás elleni vádak. #b#Továbbá:#/b# miért kérdőjelezik meg Balogh Béla lelkészi státuszát, és miért vádolják lelki zavarral?
A BALOGH BÉLA-ESET (előzmények)
________________________________________
Önkényes lakásfoglalás?
A felek rendszerint a másikat nevezik legfőbb bajokozónak. Balogh Béla szerint őellene az egyházi hatóságok minden eszközt bevetnek, csakhogy elmozdítsák állásából és abból a négyszobás, a parókia emeletét nagyrészt elfoglaló lakásból, amelyben kilencen élnek. A püspök, az esperes és a mostani lelkész viszont Balogh Bélát okolja, mert engedetlenségével (mert nem ment át családostól más gyülekezetbe) három év óta lehetetlen helyzet teremt a belvárosi gyülekezetben.
Balogh álláspontja szerint a 95 négyzetméteres lakás kilenc személyre elosztva eddig csak szükséglakásnak felelt meg. Ezért szerinte jogszerűen és minden elvárásnak megfelelően jártak el, mikor a mellettük levő kisebb lakrészt, amelyben László Dezső hírneves lelkész özvegye lakott haláláig, elfoglalták idén június elején.
– Kiterjesztettük a lakhatóságot! – fogalmaz Balogh, miközben beszámol arról, hogyan bontották el a két lakrészt elválasztó ajtó elől a polcot, és mentek át László Dezsőné két szobájába. Ebből a lakrészből az idős asszony még 1994-ben (a nagycsaládot megsegítendő) írásban önként átengedett egy szobát számukra. Balogh értelmezése szerint az egész emeleti rész egyetlen lakásnak számít, és a teljes emelet őt és családját illeti meg – s ezt az állapotot rögzíti a telekkönyv is.
Fazekas Zsolt és a presbitérium viszont szembeszökő provokációnak, magánlaksértésnek gondolja az esetet, és még az átvonulás napján igyekeztek kirakni a Balogh családot a László-féle lakrészből. Az el- és visszafoglalás körüli hercehurca közben esett a szó szoros értelmében erőszakos huzavona az egyik nagyobb Balogh-fiú és a segédlelkész, Balázs József Attila között orrbetöréssel, kézcsavarással és végül perrel "könnyű testi sértés" miatt.
A család körüli feszültséget tovább fokozza,
hogy a Farkas utcai gyülekezet presbitériuma, Fazekas elnökletével felmondott Balogh Béla feleségének, Simon Emese vallástanár-diakónusnak. A családfő 21 hónapja nem kap fizetést (mivel a munkaügyi határozat miatt munkaviszonya nincs), így a család még egy bevételi forrástól esik el.
Balogh Béla, mikor rákérdeztünk, a népes család így miből él meg, arról számolt be, kivándorolt testvére neki adta el részletre lakását, annak bérbeadásából származik jövedelmük. Továbbá egy marosvásárhelyi lakást eladtak, harmadik bevételi forrásként a szélesebb család támogatja őket.
A lelkész szerint hamis az az érv, hogy feleségének pénzhiány miatt mondanak fel, hiszen helyiségek bérbeadásából nagy bevétele származik az egyházközségnek; mintegy félmilliárd lejnyi tiszta haszon évente. Ám Fazekas Zsolt szerint a kiadások is nőttek, másrészt Balogh Emesének nincs szakképesítése a diakónusi, azaz beteggondozói szolgálathoz. További érve, hogy a lelkész felesége miatt "cirkuszok voltak". A presbitériumi döntést Balogh Béláné Simon Emese állásának megszüntetéséről egyhangúan szavazta meg a 26 tagból álló testület. (A család kilakoltatását 2002 augusztusában szintén ellenvetés nélkül szavazták meg).
Ami az állásokat, munkavállalási lehetőségeket illeti, több egyházkerületi forrás állítja egybehangzóan, hogy
Balogh Béla lelkészi státusza is veszélyben forog.
2001 végétől nincs alkalmazásban egyetlen gyülekezetnél sem. 2001 decemberében egy mezőségi faluban, Kispulyonban (Kolozs megye) kellett volna folytatnia lelkipásztori működését (az büntetés-áthelyezés miatt), de nem tette. Fazekas Zsolt visszaemlékezése szerint 2002 folyamán a püspök előbb a Bethlen környéki Várkuduba, majd a Déstől két kilométerre fekvő Kozárvárra helyezte ki a rebellis lelkészt, aki ezt nem fogadta el.
Mivel nincs állandó parókiája, és más jellegű szolgálata sem (például börtön- vagy szórványgondozás) kérvényeznie kellett volna lelkészi státuszának fenntartását. Ezt nem tette, így nem kizárt, hogy kérvény nélkül is az egyházkerületi közgyűlés dönt majd erről is.
Ami a lelkészi lakást, a parókia második emeletét illeti, adott egy "akasztása-elmaradt", de parókia-vesztett lelkész, aki nem költözik ki a helyiségből, és egy presbitérium, amelyet feltehetően rendkívül zavar, hogy nem használhatja szabadon az összes rendelkezésére álló ingatlant. És adott egy lakásszerződés, ami elveszett, és egy másik, újabban megkötött, s ami miatt a bíróság Baloghék javára döntött egy kilakoltatási perben.
Minden lelkész szolgálati lakásként
használhatja csak a parókiát, és az egyházközségek ilyen értelmű szerződéseket is kötnek papjaikkal. De az egyházkerület irattárából (amely a többi hivatallal együtt a Király utcai épületben található) hiányzik ez az irat. Balogh Béla egy olyan lakásszerződést tud felmutatni 2000-ből, amely 10 évre érvényesen a Balogh családnak adja bérbe a szóban forgó helyiségeket, azonban nem szolgálati lakás címén.
Ezt novemberben a bíróság elsőfokon, majd júniusban a törvényszék másodfokon is érvényesnek ítélte (– A törvényszéki végzések a felek birtokában vannak – közölte lapunkkal a lelkipásztor); Fazekas Zsolt szerint elutasították, de a szerződés semmisségét nem mondták ki. Fazekas közlése szerint a belvárosi egyházközség azért perli a helyiségeket, mert azokat a fegyelmik be nem tartása miatt – és ügyvédjük szerint is -- Balogh Béla és családja jogtalanul használja. A család szintén ügyvéd segítségét vette igénybe a lakásról szóló pörben.
A 2000-beli szerződés szabályos, mert aláírta az egyházközség főgondnoka. Hogy a régi hova tűnt, arról csak célozgatásokat kaptunk. Mindezek mellett Balogh Béla úgy érvel, hogy ő az egyházközségnek működése alatt három lakást szerzett, másrészt nem is volna szükség azokra a szobákra, amelyekben ők laknak, mert a mostani lelkésznek amúgy van saját háza, mi több, Fazekas Zsolt megválasztásának egyik szempontja volt, hogy rendelkezik kolozsvári lakással.
A lakásügyben az valószínűsíthető, hogy a bíróság nem szívesen menne bele egy kilenctagú család kilakoltatásába.
Ebben az esetben a Balogh család még hét évig élhet a Farkas utcai parókia első emeletén. A 2003. március 27-én megtartott presbiteri gyűlésen a lelkipásztor kérvényezte a lakhatás meghosszabbítását 2010 utánra is. Balogh Béla minderről így ír a Gyülekezeti értesítőben: "egyházközségünk elöljárói kezdik belátni, hogy nem az "úgynevezett-Balogh-Béla-üggyel" kell foglalkozniuk, hanem az egyházi törvényekbe foglalt feladataikkal".
Paranoiás-e Balogh Béla?
"Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk" -- ezt a jelmondatot idézi Balogh Béla (melyet 1980-ban az akkor végzett teológusokkal választottak emléktablójukra) Pál apostol a zsidókhoz írt leveléből 2002 júliusi Gyülekezeti levelében. A levélben így emlékszik vissza a fegyelmi per időszakára: "sikerült kilábalnom és megszabadulnom a depresszió sötétségéből". A lelkész szerint 1999 óta tartó meghurcoltatása miatt érte idegösszeroppanás.
A kolozsvári városi kórház pszichiátriai osztálya 2000. februárjában adott az apasági perben szakvéleményt a lelkész állapotáról. Ezek szerint 2000. januárjában és február elején állapítottak meg nála akut depressziót, de skizofrén (tudathasadásos) tünetek nélkül – hozzátéve, hogy alkalmazkodási zavarok is észlelhetők.
2001 január közepén–február elején a depresszió súlyos fázisa a diagnózis, de a szakemberek pszichotikus tüneteket, tehát maradandó betegséget nem állapítottak meg. Szintén ez a látlelet 2001 március elején és május közepén.
Balogh Béla nem tagadja korábbi megbetegedését, sőt azt sem, hogy egy debreceni pszichiáter kezelte 2000 februárjától kezdődően egy éven át. Ám azt állítja, e bajából teljes mértékben felépült, és van miért szolgálnia a belvárosi gyülekezetben. – Mi lehet a baj? – kérdezi a már idézett levélben – hogy nem hagytam el mindmáig hitetlenül a rám bízott nyájat? (...) Az idegösszeroppanásból felgyógyult lelkipásztor Isten előtti felelősséggel vallja, hogy még van tennivalója az itteni híveiért, akik neki bizalmat szavaztak" – írja önmagáról.
Bibza István esperes szerint a gyülekezet békességre vágyik, nem érti az elhúzódó botrányt, és korántsem állna ki a volt lelkész mellette, sőt a hangadókat viselkedése felháborítja.
A lelkész debreceni pszichiáter kezelőorvosától kapott parafált és aláírt kibocsátólevelet mutatott fel szerkesztőségünkben, amely arra utal, hogy felépült betegségéből. Az ügyben három egyházi tisztviselő, a püspök, az esperes és a mostani Farkas utcai lelkész Balogh tehetségességének elismerése mellett végső érvként egyaránt a debreceni kórház pszichiátriai osztályának zárójelentésére hivatkozik. Ez a jelentés depresszív paranoiát állapít meg.
Ugyanerre a debreceni zárójelentésre hivatkozott Pap Géza püspök és Tonk Sándor (időközben elhunyt) kerületi főgondnok a Krónika napilapnak nyilatkozva májusban, mikor arra kérték a közvéleményt, emiatt ne vegye figyelembe mindazt, amit a lelkész mond. Az ominózus zárójelentést viszont egyik egyházi vezető sem mutatta be a Transindex munkatársainak, csupán hivatkoznak a szakvéleményre. Nemhivatalosan és együttérzéssel a megkérdezett egyháziak többsége arról beszél, hogy Balogh Béla elmezavara a problémák oka. Szóbeszéd ide vagy oda,
annyi egészen bizonyos,
hogy Balogh Béla lelkipásztor valóban nem a meghátrálás embere. Hogy bármi áron kitart igaza mellett, alátámasztja, hogy egyházkerületi fegyelmi ügyében perújrafelvételt kért. Családja pedig – Misztótfalusi Kis Miklós tavaly áprilisban történt zsinati rehabilitálásának (halálának 300. évfordulóján – szerk. megj.) precedensére hivatkozva – folyamatosan fenntartja azt a rehabilitálási kérelmét, melyet 2002. októberében a Romániai Református Egyház zsinatához nyújtott be.
A Transindex egyházi körből arról értesült, hogy a most lelkész arra hivatkozva tagadja a házasságtörést (melyet júliusi interjúnkban még nem cáfolt), hogy 2001-ben kényszerítették ennek bevallására.
***
Riportunk első része itt olvasható:
A BALOGH BÉLA-ESET (I.)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!