Szomorkodnak a tengerparti nők
szerk. 2002. szeptember 25. 15:41, utolsó frissítés: 15:41A konstancai nők elégedetlenek az egészségi állapotukkal, a családi és nemi életükkel, a jövedelmükkel, és gyakran gondolnak az öngyilkosságra. Ehhez fogható rossz életkedv-mutatót csak az amerikai hajléktalanok esetében mértek.
A konstancai nők körében végzett vizsgálatot, amelynek célja közvetett módon a romániai nők helyzetének a feltárása volt, az Amerikai Szövetség a Világ Egészségéért (AIHA) és több romániai civil szervezet is támogatta. Összesen 1300, 16 és 90 év közötti nőnek többféle témakörben tettek fel kérdéseket, például életstílusukról, mindennapi gondjaikról, családi vagy nemi életükről. A válaszok alapján kiszámították az életminőség mutatót (PQOL), amely az egész közösség lelkiállapotát tükrözi. A végső eredményeket a hét elején tartott konferencián hozták nyilvánosságra.
Újdonsült házasként se felhőtlen az élet?
A PQOL mutató elfogadható szintje a tízes körüli lenne, ez azt jelentené, a nők viszonylag elégedettek saját életükkel. Ám Romániában a hetet sem éri el ez a szám: a Konstancán mért legmagasabb 6,8-at a 25-30 év körüli nők esetében állapították meg, szakértők szerint azért, mert többnyire ez az életkor a házasélet kezdeti szakaszának felel meg. A 30-32 évnél idősebb nők már ennél is "szomorúbbak", végül a hatvan év körüliek esetében ez a mutató mindössze 4,3 körüli.
A vizsgálat szerint a konstancai nők helyzete aggodalomra adhat okot. Michael Silvers, a vizsgálatot végző egyik amerikai szakember szerint ugyanis a nők többségének egészségi és szociális panaszai is vannak. Az életminőség mutató a legtöbb nő esetében rendkívül alacsony, olyannyira, hogy ehhez hasonlót csak az amerikai hajléktalan férfiak esetében tapasztaltak.
Ki viseli a kalapot?
Az amerikai nőknek is meg kell küzdeniük a romániaiakhoz hasonló problémákkal, ám az Egyesült Államok-beli nők tudják, mit kell tenniük-- állítják a felmérést végzők. Az Egyesült Államokban ugyanis több olyan központ létezik, ahová a bántalmazott nők menekülhetnek, valamint a rendőrség közbelépésére is számíthatnak a bántalmazottak. Ugyanakkor a jogi feltételek is adottak ahhoz, hogy törvényesen is védekezhessenek az agresszivitással szemben.
Ezzel szemben a romániai nőknek nincs sok alternatívájuk: nagyon kevés az a nő, aki egyáltalán bevallja, hogy bántalmazzák, bírósághoz csak néhány esetben fordulnak, és mivel gyerekeiket sem menekíthetik ki, legtöbbször kénytelenek tűrni az erőszakoskodást.
Noha a megkérdezett nők egyharmada azt állította, legalább egyszer megverte a partnere, a diáklányok egyharmadát pedig már többször is bántalmazta a társa, Romániában eddig csak néhány városban dolgoztak ki bántalmazott nőket segítő programokat. Ezek közül a konstancai az egyik leghatékonyabb, az ott működő szervezetek pedig arra törekednek, több minisztérium bevonásával országos szintű hálózatokat építsenek ki.
Forrás. Cotidianul