“Tamas” fedőnéven jelentett Lászlóffy Aladár
S. Z. 2008. január 11. 10:26, utolsó frissítés: 00:13#b#A költőt inkrimináló mondat#/b# Könczei Ádám megfigyelési dossziéjában szerepel, és 1965-ben kelt; megkeresésünkre Lászlóffy nem nyilatkozott.
LASZLOFI ALADAR szerveink volt ügynöke ”Tamas” fedőnévvel (LASZLOFI ALADAR fost agent al organelor noastre cu numele conspirativ ”Tamas”): ez a mondat szerepel Könczei Ádám 1930-as számú személyi megfigyelési dossziéjában.
>> A teljes dokumentumért katt ide! >>
>> Könczei Csilla blogbejegyzése itt olvasható >>
Az iratcsomó 64. oldalát képező, kézzel írott átirat 1965 szeptember 25-én kelt; a sorok írója, Creţu Ioan, a Securitate kapitánya arra figyelmezteti kollégáit, hogy néhány személyt (köztük a Tóth Rudi néven jelentő Márkos Albertet és más, ismeretlen személyeket) ilyen-olyan okok miatt már nem lehet kihallgatni az akkoriban éppen korrektorként dolgozó Könczei Ádámmal kapcsolatban.
Mivel a név ritka, és nem valószínű, hogy a 60-as évekbeli Kolozsváron, Könczei Ádám környezetében több ilyen nevű személy élt volna, nem fér kétség hozzá, hogy a Laszlofi Aladar nem más, mint Lászlóffy Aladár, az ismert Kossuth-díjas költő.
Egyelőre nem tudunk részletekkel szolgálni azzal kapcsolatban, hogy pontosan miben is állt “Tamas” ügynöki tevékenysége 1965 szeptember 25-e előtt, mint ahogy az sem világos, hogy milyen indokkal lépett ki Lászlóffy Aladár az ügynöki hálózatból.
A jelenleg Budapesten élő költőt telefonon kerestük meg kérdéseinkkel. Miután elmondtuk, milyen ügyben szeretnénk nyilatkozatot kérni tőle, Lászlóffy így válaszolt: „Sejthettem volna, hogy Szilágyi Domokos után engem is meggyanúsítanak. Kérem, küldjenek nekem is egy példányt azokból a jelentésekből, kíváncsi vagyok rájuk. És ha találnak Gutenberg-leveleket, akkor azokat is küldjék el. ” Ezután értésünkre adta, hogy a beszélgetést a maga részéről lezártnak tekinti.
A háttér Könczei Csilla szekusblogjából
Id. Márkos Albert, alias „Tóth Rudi” jelentése és a 64-es oldal
"Ez a dosszié (amelyikben a Lászlóffyra utaló mondat szerepel – szerk. megj.) egy új, átmeneti megfigyelési szakaszt jelentett édesapám életében, amelyik Ioan Creţu főhadnagy ajánlatára indult be és hat hónapig tartott, 1963 szeptember 1-től 1964 március 1-ig. Édesapám addig már legalább két dossziét és két elbocsátást tudott a háta mögött.
A gyergyói tanári állásából 1957-ben rakták ki, a kolozsvári folklórintézetből pedig 1959-ben. Mintha a dosszié és a munkahely kapcsolt áru lett volna. Kétévi álláskeresés után 1962-ben édesapámat végül felvették a kolozsvári nyomdába korrektori állásba. Új munkahely, újabb dosszié.
A korabeli szeku megfontoltan járt el. A fokozatosság elvét követve előbb megbízható ügynököktől gyűjtögette az információkat, hogy lecsekkolja, érdemes-e elindítani egy újabb ellenőrzési dossziét. Az ügynökök által, elsősorban „Aczél” és „Both Pál” által beszállított adatok alapján, Ioan Creţu főhadnagy úgy döntött, feccölni fog az ügybe.
Az ellenőrző megfigyelés hat hónapja alatt a saját, és az Oprea Florian főhadnagy által Kolozsváron működtetett ügynökhálózatból további hét személyt kérdeztek ki édesapámról, időrendi sorrenben a „Gyurca”, „Toth Rudi”, „M. Popescu”, „Pogaceanu”, „Tamas”, „Pall Ernest”, „Kovacs Peter” és „Peter Janos” fedőnevű ügynököket."
>> Könczei Csilla írásának folytatása itt olvasható >>
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!