Hős vagy balek? Svédország bánik a legjobban a bevándorlókkal
Fülöp Noémi 2007. október 17. 14:29, utolsó frissítés: 13:4215 évvel tovább élnek Svédországban a bevándorlók, mint otthonmaradt társaik. A skandináv állam az első, Ausztria az utolsók között kullog a migránsok beilleszkedését tekintve.
A British Council és a Migration Policy Group tanulmánya a 25 régi EU–tagállam, valamint Svájc, Kanada és Norvégia integrációs politikáját elemzi. A felméréséből kiderül, Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el, míg Románia friss uniós államként nem is szerepel a felmérésben. A szempontok többek között a hosszú távú tartózkodás, a bevándoroltak álláshoz való jutása, a külföldiekkel szembeni megkülönböztetés, a családegyesítés, az állampolgárság megszerzése, ezeken a témakörökön belül összesen 140 kritériumot fogalmaztak meg.
Belefulladnak a papírmunkába
Ausztriánál rosszabb átlagot csak Lettország ért el, annak ellenére, hogy Bécs lakosságának 30 százaléka első, második vagy harmadik generációs bevándorló. A Wien International portál szerint a főváros lakóinak 18 százaléka nem osztrák állampolgár, országos szinten ez az arány tavaly 14,5 százalék volt.
A tavaly elfogadott idegenrendészeti – bevándorlási, letelepedési és menedékjogi – törvény jelentősen megnehezítette a bevándorlási feltételeket: az addigi negyven fejezetről több mint háromszázra kibővített intézkedéscsomag a szakértők számára is szinte áttekinthetetlen. A menedékjogért folyamodóknak hét hivatali létrafokot kell megmászniuk – feltéve, ha megfelelő ügyvédi támogatást szereznek –, mire ügyük végérvényesen lezárulhat.
Az illetékes szervek azonban nem győzik a munkát: jelenleg közel 35 ezer kérelem áll elbírálás alatt, egyharmaduk több mint három éve húzódik. A végső döntés sok esetben nemleges, függetlenül attól, hogy az érintettek esetleg időközben már beilleszkedtek a társadalomba. Részben a merev korlátozások hatásának köszönhetően néhány év alatt harmadára csökkent az Ausztriában menedéket keresők száma.
Nem kell a multikulti
A felmérés készítői szerint a nagyon szigorú feltételeket támasztó osztrák idegenrendészeti szabályozás valójában a közfelfogást tükrözi. Az osztrákok közül kevesen vélik úgy, hogy más népek gazdagíthatják kultúrájukat – mutatott rá a tanulmány.
Pontosabban a megkérdezettek csaknem fele úgy véli, a munkanélküli külföldieket ki kell toloncolni az országból. Huszonkilenc százalékuk hasonló sorsot szán az Ausztriában törvényesen tartózkodók külföldi állampolgárságú hozzátartozóinak. Ötvenhat százalékuk megítélése szerint a munkaerőpiacon a törvényes tilalom ellenére hátrányosan megkülönböztetik a külföldi származásúakat, de csupán egyharmaduk gondolja azt, hogy többet kellene tenni a diszkrimináció ellen.
Hozzák vissza a barátainkat!
A nemrég kirobbant kitoloncolási botrányok kapcsán azonban kiderült, nem kevés osztrák ragaszkodik régóta Ausztriában élő, külföldi szomszédaihoz – függetlenül attól, hogy azok törvényesen tartózkodnak–e az országban.
Peggau – a kitoloncolt öttagú koszovói Milicis család otthona – lakói petíciót nyújtottak be azért, hogy szomszédaik továbbra is a helységben maradhassanak. „Annyira kiábrándító – a család teljesen beilleszkedett, a gyerekeik okosak és jólneveltek” – mondta Werner Rois, Peggau polgármestere az International Herald Tribune riporterének.
Frankenburgban október elején mintegy ötszázan tüntettek amiatt, hogy a tizenöt éves, koszovói Arigona Zogaj apját és négy testvérét kitoloncolták az országból. A lánynak sikerült az országban maradnia, és nemrég egy videófelvételt juttatott el a hatóságokhoz, amelyben öngyilkossággal fenyegetőzik, ha nem láthatja viszont családját Ausztriában. „Hozzák vissza a barátainkat” – állt a tüntetők tábláin.
Egy politikus nem borulhat fel
Günther Platter osztrák belügyminiszter szerint Ausztria menedéket nyújt azoknak a külföldieknek, akiknek valóban szükségük van védelemre, ám nemet kell mondania, ha nincs elég bizonyíték a menekülteket fenyegető üldözésre. „Egy politikus nem borulhat fel, ahányszor a szél fúj” – fogalmazott Platter.
Wilhelm Molterer alkancellár és pénzügyminiszter egyetért kollégájával: kiemelte, az integráció egyebek mellett az ország törvényeihez való alkalmazkodást is jelent. „Be kell tartani a jog– és értékrendünket” – jelentette ki Molterer.
Ausztria bevándorlókkal szembeni politikáját az ambivalencia jellemzi – állítja Michael Jandl és Albert Kraler, a Nemzetközi Emigrációs Politikát Kidolgozó Központ szakértőinek tanulmánya. A 90–es évek elején a lakosság tiltakozásának köszönhetően megnyirbálták a bevándorlók munkavállaláshoz és családegyesítéshes való jogát. Ugyanakkor az ország uniós csatlakozásának köszönhetően könnyebben átjárhatóvá váltak a határok, és több ezer idénymunkás érkezett Ausztriába.
Egyenlőség, partnerség, szabadság
A Svédországba bevándorlók többet élnek, mint otthonmaradt társaik, állítja egy 2004–es újságcikk. Az iráni, iraki, indiai asszonyok esetében ez tíz–tizenöt évvel magasabb átlagéletkort, míg az orosz férfiak esetében 17 évvel hosszabb életet jelent. Az újságcikk szerint ez az egészségesebb, biztonságosabb környezetnek köszönhető.
A svédországi bevándorlási politika 1975–ben megfogalmazott elvei – egyenlőség, a szabad választás joga, partneri viszony – azóta is érvényesek, bár az országnak a 90–es években Ausztriához hasonlóan szembe kellett néznie a fellángoló idegengyűlölettel.
A bevándorlók ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a svéd állampolgárok, és szabadon eldönthetik, hogy asszimilálódnak vagy megőrzik kulturális identitásukat. Mindez akkor érvényes, ha nem ütközik az alapvető svéd értékekkel és normákkal – erre vonatkozik a partneri viszony elve. A bevándorlók többek között szavazati joggal is rendelkeznek az önkormányzati választásokon.
Mi lesz, ha elfogy a pénz?
Jelenleg Svédországnak az iraki menekültek beözönlésével kell megküzdenie. Tavaly több bevándorló érkezett az országba, mint az elmúlt 131 év bármelyikében: 2006–ban a bevándorolt személyek száma megközelítette a százezret. A visszatérő svéd állampolgárok után – akik a bevándorlók 16 százalékát jelentették – az irakiak következnek (11 százalék), majd a lengyelek és dánok.
Ennek persze nem mindenki örvend. A leggyakrabban elhangzó kifogás, hogy a menekültek tengernyi pénzébe kerülnek az adófizető svédeknek. „Svédország lett a világ jóléti hivatala, mert a politikai elit úgy döntött, hogy a muszlim bevándorlók tömege jó a gazdaságnak” – méltatlankodik Fjordman blogger a The Brussels Journal portálon. Mi lesz, ha a jólét megszűnik, és nem jut pénz a bevándorlók és a született európaiak közötti feszültségek elsimítására? – teszi fel a kérdést az egyébként meglehetősen idegengyűlölő hangnemben fogalmazó blogger.
Svédország magára maradt
Az illetékes svéd hatóságok gondja viszont az, hogy egyelőre úgy tűnik, Svédország egyedül maradt a menekültekért való felelősségvállalást illetően. „A bevándorlási törvényeink nem liberálisabbak a többi európai országénál, mégis ezek eredményeként az Irakot elhagyó személyek, akik Svédországba érkeztek, előbb–utóbb megkapták a letelepedési engedélyt” – nyilatkozta nemrég a Common Ground News hírportál riporterének Tobias Billström svéd bevándorlásügyi miniszter.
„A megosztott felelősségvállalás – amely az Európai Unió egyik fontos elve – azonban azt is jelenti, hogy minden országnak azonos szabályokat kell alkalmaznia, ugyanolyan módon. Svédország keményen dolgozik ezen az EU–ban. Soha nem veszek részt egy miniszteri tanácskozáson Brüsszelben úgy, hogy ne említsem meg a közös uniós menedékjogi politika kidolgozásának fontosságát” – mondta a miniszter.
Haza kell majd térniük
Billström kifejtette, az iraki menekültek egyelőre nem okoznak különösebb gondot, ám néhány év múlva tiltakozásra számít a lakosság részéről. Ennek indoka a miniszter szerint, hogy a bevándorlók által az iskolákban, a munkaerő–piacon okozott gondok a közeljövőben mutatkoznak majd meg. Billström úgy véli, az iraki menekültek egy részének sikerül majd munkát találnia, ám sokuknak átképzésen kell majd részt vennie.
Az iraki kormány álláspontja, hogy a most elmenekültek többségének vissza kell majd térnie szülőföldjére, miután ott sikerül helyreállítani a rendet és biztonságot. „Mi egyetértünk ezzel – jelentette ki Billström. – Orvosokra, mérnökökre, ápolónőkre, ügyvédekre, talán még néhány politikusra is szükség lesz Irakban. Egy ideig biztos kikötőt tudunk nyújtani számukra, ám nem örökre. Vissza kell majd térniük, másképpen hogy lehetne Irakot újra működőképes állammá tenni?”
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!