Jobbra nézek, pláza, balra nézek, pláza
bpe 2007. október 12. 19:19, utolsó frissítés: 17:39Munkatársunk a tegnapi öltönyös-meghívós megnyitón és a ma reggeli nyitáson tesztelte Kolozsvár első plázáját. Meglepetés: a #b#tegnap#/b# délután többen gyúródtak az #b#ingyenkajá#/b#ért, mint #b#ma az akciós termékek#/b#ért.
Csütörtök, 18.05: közel háromnegyed órája indultunk a városközpontból, a Polus Center felé araszolunk. Közeledünk a feltérőhöz, és várjuk, mikor hömpölyög tovább a sor Nagyvárad fele, és mi szabadon haladhatunk a pláza felé, a kocsisorra letekintve. A kocsisor azonban lassan, engedelmesen felkanyarodik a Polus felé, csak egy pár autó folytatja az útját ki a városból. Idegeskedni kezdünk: hova fér el ennyi jármű? Az aggodalom fölösleges, van még hely a parkolóban – ha nem is bőven.
Péntek, 8.55: Kocsisor sehol, a parkolóban feleannyi autó, mint előző nap, a taxisofőr még azt sem tudta, merre van ez az izé.
Csütörtök, 18:10: Az első benyomás egyszerre lenyűgöző és visszataszító. Méreteiben lenyűgöző: akármerre nézel, mindenhol az üzletsort látod. Külalakra viszont... olyan, mintha Disneylandhez érkeztünk volna, a hatalmas bástyák a bejáratoknál nagyon nem illenek a több méteres, neonfényes céglogókhoz. A bástyák alatt özönlenek be az emberek, mindenki meghívót lobogtat a kezében, de senki sem kíváncsi rá. Betódulok.
Péntek, 9.00: Az az igazság, hogy nem erre számítottam. Titokban hatalmas, türelmetlenül várakozó tömeget reméltem, amely a bebocsátásra vár már órák óta - ehelyett kényelmesen sétálnak az emberek ki-be.
Végülis könnyebb megszokni a rondaságot, mint gondoltam, és még praktikus is: a bástyák jól jelzik a bejáratokat, nem kell keresgélni, vajon hol is lehet bejutni. Néhányan vásárlókocsit tolnak befele, de van, aki már az autóját pakolja, szembejön egy pár, egyikük két telecuccolt Carrefour zacskóval, másikuk ölnyi olajjal. Szóval a Carrefour már megnyílt. Reggel nyolckor, és este tízig nyitva. A bejáratnál kékbe öltözött, kedvesen mosolygó hölgy fogad szórólappal, amelyen ez áll: Servus! Bine ai venit!, a hátlapon pedig térkép. Ja, s köszön is: Bună ziua, bine aţi venit. Ennyit a tegezős reklámkampányról.
Csütörtök, 18.15: Reménytelen. Öt perce bolyongok az épületben, és fogalmam sincs, hol van a megnyitó. Pedig hallom a beszédeket, hangszórókból ömlenek. Mindenki szervuszol, a folyosókon kupacokba gyűlnek az emberek a cateringesek asztalai köré, a poharak, tányérok nagyon jól néznek ki, annak ellenére, hogy műanyagból vannak. Sör, fehér- és vörösbor, nektárok és ásványvíz, kajából pedig még színesebb a kínálat. Fehér, sárga, narancs, piros, barna és fekete. Ne kérdezzétek a nevüket, nem tudom.
Péntek, 9.05: A program és a reklámok szerint tízkor nyitás. Egy órával korábban jöttem, és már szinte minden nyitva. Illetve ami nincs, az egyelőre nem is lesz. A Zara, a Mango és a New Yorker még zárva. Meg a mozi is, még egy jó ideig, ahogy elnézem. Így is több mint száz üzlet van nyitva, nem is tudom, hol kezdjem. A tegnapi útvonalon indulok el.
Csütörtök, 18.20: Egy sörrel a kézben végre bevágódok a megnyitóra összegyűltek közé, tulajdonképpen véletlenül találom meg a helyet. Szép nagy színpadot építettek, néhány VIP épp most veszi át a Polus Center kulcsát, aztán ollóra cserélik a kulcsot, és átvágják a rikítóvörös szalagot. A közönség soraiban a koccintgatás visszafogott - műanyag pezsgőspoharak, ugye. A gondok akkor kezdődnek, amikor megpróbálom eldobni a poharat: nincsenek szemetesek. Öt-hatezer meghívott iszik és eszik, és mindenki improvizál a maradékokkal.
Péntek, 9.10: Megnyílt Kolozsvár minden bizonnyal legnagyobb sportszerboltja, a Hervis, amely tegnap még zárva tartott. Végre egy bolt, ahol minden szépen csoportosítva sportág szerint. Aztán ott az InterSport, kicsit talán drágább, de kifinomultabb kínálattal, többek közt NBA-mezekkel, Air Jordan kosárlabdával, sípcsontvédőkkel, squash-ütővel (bár pálya tudtommal még nincs Kolozsváron) és baseball-felszereléssel. Amint kilépek, feltűnik: tegnap este óta lettek szemetesek is, egészen tetszetősek. Közben élőzene szól a tegnapi megnyitóra épített színpadon, annyira jellegtelen, hogy mindegy is, élő vagy gépről jön.
Csütörtök, 18.30: Ismerősökkel traccsolok, közben Pászkány Árpád, Demján Sándor és Emil Boc szemügyre veszi a terepet, előbbi kettőnek kábé tízéves álma valósult meg végre, de ehhez kellett a harmadik is, egy olyan polgármester, aki rábólint minderre. Végigsétálnak a folyosón, mellettük a munkások szerelik össze a padokat. Az üzlet még nincs teljesen kész, végignézve rajta úgy tűnik, kész csoda, hogy ennyire üzemképes állapotba tudták hozni.
Péntek, 9.30: Irány a Carrefour. Hú, ez nagyobb, mint gondoltam. Bár nem látom nagy értelmét, hogy egy épületen belül legyen Domo, MediaGalaxy és ekkora elektronikai részleggel rendelkező Carrefour, de mindenképp impozáns. Ami a legmeghatóbb, az a halrészleg. Mit hal? Ezerféle kagyló, polip rák és szurimi, jégen tálalva, nyersen vagy félkészen. Már csak ezért megéri elmenni odáig. Néhány kalamári-karika és egy finomnak kinéző kenyér, valamint egy utólag száraznak bizonyuló focaccio a szerzeményeim.
Csütörtök, 18.50: Libri. A magyarországi könyvesbolt-hálózat első romániai üzlete nem az, amire számítottam. Valamiért az volt a képzetem, hogy itt csupa-csupa magyar könyv lesz, ami persze nem igaz, és ez érthető is. A magyar könyvek az angolok szomszédságában néhány polcot foglalnak le – azért ez sem kevés, és olyan ínyencségek is vannak itt, mint Réz András vagy a Battle Royale, viszont nehéz eligazodni köztük, nem tematika, hanem szerző neve szerint vannak csoportosítva. Az angol könyveknél Jack Hornbyt szúrom ki, egyből öt kötettel.
Kint klasszikus zene szól, élőben. Jé, Marks and Spencer! Néhány másodpercet töltök benn, a 199 lejes blúzok és 569 lejes női kabátok meggyőznek. Arrább a Takko az eddigi legnagyobb sort produkálja – áraik alig több mint egytizede annak, amit az előző boltban láttam.
Péntek, 10.00: Cigiszünet.
Csütörtök, 19.20: Ezt is megértem. A Domóban kipróbálom a Nintendo Wii-t, persze mindenki hülyén néz, ahogy egy fehér távirányítóval a kezemben hadonászok. Az akciós termékek közt kiszúrom a Sin City dvd-t 9,99-ért, megveszem, de majd máskor.
Péntek, 10.10: MediaGalaxy. Nincs akkora tömeg, mint hajdan az első magyar MediaMarktok megnyitóján, és juhéé, ki lehet próbálni a WWE Classics: SmackDown vs. Raw 2007-et az Xbox-on. Nyolc percig bírom az ostromot, aztán Triple H legyűr (ja, én Undertaker vagyok). Mellettem két pasi hülyén hadonászik fehér távirányítóval a kezében. Ideje lenne munkába menni.
Csütörtök 20.00: Még egy fél kör a Polusban, és elég is lesz mára.
Péntek, 10.30: Még benézek a fürdőbe. A férfimosdó előtt legalább hatan állnak, szerelnek össze valamit. Először azt hiszem, a frissen vásárolt mikrósütőt akarja kipróbálni a família, aztán kézmosás után kiderül: épp most szerelik össze az ide járó szemetest, addig zacskóba gyűl a kéztörlő papír.
Szép lassan minden a helyére kerül, és ez egy ekkora projektnél nem kis ügy: a Iulius Mall október 20-ra tervezett megnyitása például minimum húsz napot fog csúszni. Addig nincs választási lehetőség. Indul a plázacica-invázió.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!