Ki lesz a következő pátriárka?
P. E. É. 2007. augusztus 03. 18:31, utolsó frissítés: 16:29Még meg sem halt Teoctist, máris elkezdődtek a spekulációk, ki lehet az utódja. Az esélyesek évek óta a háttérben kampányolnak a jelentős politikai befolyással járó tisztségért. #b#[sajtószemle]#/b#
Elméletileg bármely ortodox metropolita, püspök vagy érsek megválasztható pátriárkává. Ezek közül a zsinat hármat jelöl ki, akik közül aztán egyet az Egyházi Választási Bizottság (CEB - Colegiul Electoral al Bisericii) megszavaz - olvasható a BBC román nyelvű kiadásában.
A Román Ortodox Egyház (BOR - Biserica Ortodoxă Română) működési statutumának megfelelően a következő pátriárkát
titkos szavazással fogják megválasztani
a CEB tagjai a Szent Zsinat által kijelölt két vagy három jelölt közül. A CEB világi tagjai közismert személyiségek, mint Marian Petre Milut, a PNŢCD elnöke, Sorin Frunzăverde, a PD alelnöke, Cornel Popa, a PNL alelnöke, Constantin Balaceanu-Stolnici akadémikus, Dorel Onaca szenátor és Gheoghe Martin, volt Konstanca megyei prefektus. Szavazataik sokat fognak nyomni a latban, mivel a CEB 180 tagja közül több mint egyharmad, azaz 70 személy világi. (Evenimentul Zilei)
A teológusok szerint Daniel moldvai metropolita és Teofan olténiai metropolita a legesélyesebbek.
Daniel enyhe előnnyel indul
Teofannal szemben: máris idegiglenes pátriárka és az ország legnagyobb érsekségnek vezetője. Emellett létezik egy olyan íratlan hagyomány is, amely szerint Moldva metropolitája a pátriárka utódja.
A jogszokás azonban nem működik már, tavaly ugyanis új, szavazásos rendszert vezettek be. Megfontolandó, hogy Olténia metropolitája, Teofan az elhunyt pátriárka tanítványaként nagyon közel állt Teoctisthoz. Így megközelítőleg egyenlő esélyekkel indul a két pátriárkajelölt – nyilatkozott Radu Preda, teológus.
Preda azt is közölte, hogy vannak még különbségek a két jelölt tevékenysége és felkészültsége között, de nem mondhatni, hogy két különböző irányzat képviselői lennének. „Két különböző személyiségről van szó, amelyek kiegészítik egymást.
Amit nem tud az egyik, azt tudja a másik,
és fordítva.” Az egyházban nem létezhetnek a politikai életben megszokotthoz hasonló irányzatok. A tradicionalisták és az ökuménisták közötti felosztás nagyon ártalmas, és nincs semmiféle teológiai alapja – mondja Preda.
Danielt értelmiséginek tartják, aki nyitott a többi egyházzal való párbeszédre és az ortodox egyháznak a modern társadalomhoz való alkalmazkodására. Létrehozta az Ökumenikus Tudományok Intézetét és egy országos lefedettségű keresztény rádiót. Több külföldi doktorátusa van, több mint 12 évig tanult ökuménikus tanokat.
Teofant sokkal inkább szerzetesként ismerik, a BOR hagyományos értékeinek a militáns védelmezője. De ez nem választja el őt az ökumenizmustól, a más egyházakkal való kapcsolattartástól sem – így Preda. Mielőtt metropolitává választották volna, ő volt az ortodox egyház külkapcsolati tanácsadója. Hasonlóképpen több aktív misszionárius kolostor létrehozását engedélyezte Olténiában.
Ami kettejüket megkülönbözteti, az a felkészültségük,
de itt sincsenek jelentősebb különbségek – tartja Florian Bichir teológus. Daniel metropolita kultúrember. Három doktorátusa van: egyet Bukarestben, kettőt nyugaton szerzett. Körmonfont, kifinomult, egyetemi környezetből érkezett, nagyon későn lett egyházi ember. Igaz, Teofan is művelt, Párizsban doktorált, ugyanakkor régóta aktív szerzetes. Értelmiségi, miközben sokkal közelebb áll vidékiekhez.
Sem egyik, sem másik nem foglalt állást az ortodox egyház nagy problémáiban, például a római katolikusokkal való kapcsolattartás kérdésében, a görög katolikus javak visszaszolgáltatásában, vagy a szekuritátéval együttműködő papok leleplezésében. Teoctist utódja dönthet az egyház belső újraszervezésében, és egy új statútum kidolgozásában, amely most vita tárgya.
A Cotidianulban olvasható, hogy Bartolomeu Ananiát is a lehetséges jelöltek közé sorolják. Azonban valószínűbb, hogy ő csupán
a játékvezető bíró szerepét fogja játszani,
előrehaladott kora és egészségi problémái miatt. Fő szempont a következő pátriárka kiválasztásakor, hogy nyitott vagy konzervatív az egyház dogmáit illetően.
A Lumea Credinţei főszerkesztője, Răzvan Codrescu szerint Danielt épp túlzott liberalizmusa teszi népszerűtlenné az ultrakonzervatívok körében, mivel „túl sok engedményt tesz”. Az ellenpóluson Bartolomeu Anania található, aki jóval hagyományőrzőbb és konzervatívabb. Kettejük között helyezkedik el Teofan metropolita, akit Teoctist nagyra értékelt, és akiben saját lehetséges utódját látta.
Jürgen Henkel, az Erdélyi Evangélista Akadémia igazgatója úgy véli, a hagyománynak nagy szerepe lesz: „Miután 1859-ben
a moldvaiak nagyon elégedetlenek voltak,
amiért az érsekséget áthelyezték Bukarestbe, az volt a hallgatólagos megegyezés, hogy Moldva legyen a második az egyházi hierarchiában, és automatikusan az ottani metropolita legyen a pátriárka. Ez az íratlan szabály működött, azonban nincs belefoglava az egyház alapszabályzatába.”
Cristian Vasile, a Nicolae Iorga Történelmi Intézet munkatársa szerint a következ pátriárka megválasztásakor az is szempont lehet, hogy milyen múltja van az illetőnek: „A patriarkátus archívumában az egyház minden levelezése megvan a kommunizmusból, a pátiárkák szekuritátéval való együttműködésével kapcsolatosak is.
Senki nem férhetett hozzá ehhez.” Kérdés az, hogy milyen rejtegetnivalójuk van. Vasile professzor nem optimista a tekintetben, hogy bármelyik jelölt is felvállalná a múltját. Daniel abban reménykedik, az ő javára billenti a mérleg nyelvét az, hogy részt vett egy olyan akcióban, amely megkérdőjelezte az egyház kompromittált vezetőségét.
A két tábor között szoros harc várható.
Az is lehet, alkudoznifognak, és akár stratégiai visszalépés is lehetséges az egyik jelölt részéről - nyilatkozta a történész.
A következő pátriárka legnagyobb feladata a Nép Katedrálisának megépítése lesz, amely több száz millió euróba is kerülhet a Ziarul Financiar gazdasági lap szerint.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!