Mivel űznek ki a boltból?
Kassay Réka 2007. május 28. 13:53, utolsó frissítés: 2007. május 26. 14:50Voltál már úgy, hogy szívesen próbálgattál volna még, de ki kellett jönnöd az üzletből, mert nem bírtad a dübörgő zenét? Vagy hogy már nem volt mit nézned, mégis maradtál, mert #b#annyira#/b# jó volt a szám, ami éppen szólt?
Gondoltál már arra, hogy ezzel pont téged (vagy éppen téged nem) akarnak vásárlásra késztetni?
Egyre több üzletben veszik figyelembe a marketingfogások között a háttérzene tudatalatti hatását, egy adott vásárlóközönséget célozva. A nemzetközi márkák boltjaiban az importált arculatnak része a feeling, ami a termékhez tartozik, de sok az olyan üzlet is, ami csak majmolja ezt a stílust, koncepció nélkül.
Felmértük a kolozsvári terepet. A ruhás/cipősboltok legnagyobb részében majdnem ugyanaz a stílus szól: dinamikus, hangos, monoton ritmusú elektronikus zene. Néhol diszkrétebb, máshol a hangerő túllépi a tűréshatárt. Feszültséget kelt, ugyanakkor készteti az embert, hogy ezt a feszültséget levezesse. Mintha arra szólítana fel, hogy ne sokat gondolkozz, bele mindent a kosárba!
Viszont több üzlet is van, ahol az elárusítók saját ízlését tükrözi ez a stílus. Mert egy olyan életérzést képvisel, ami a fiatal célközönség számára a menőt, a trendit jelenti. És annak a rétegnek, akit el akarnak érni, valóban fontos a tudat, hogy azt képviselik ők is, mint amit a termék arculata hirdet.
Olyan helyet kerestünk, ahol a zene segítségével is kellemes hangulatot teremtenek, ahol azt sugallják, hogy itt nyugi van, itt a célunk, hogy te, a kliens meg legyél elégedve és máskor is hozzánk térj vissza. De úgy látszik, ahol létezik valamiféle koncepció az üzlet légkörét illetően (aminek a zene az egyik legfontosabb összetevője), az inkább rövid távra szól: minél több klienst kiszolgálni minél rövidebb idő alatt.
A külföldi nagy áruházláncok esetében a zene is a kötelező elemek közé tartozik: egy teljes hónapig minden kirendeltségükben ugyanaz szól, és ezt meg is lehet CD-n vásárolni. A Kenveloban itt is saját rádió megy az ország összes üzletében. Azelőtt a saját CD-iket hallgatták, mondja az elárusító lány, de most nem tudja, hogy pontosan milyen zene szól, minden esetre más, mint ami a kereskedelmi rádiókban szokott menni. A vásárlók kb. másfél tucatnyian vannak, többnyire a tizen- és huszonéves korosztály képviselői.
„Jobb helyeken” olyan apróságokra is odafigyelnek, mint a tükrök elhelyezése: egy ruhásüzletben az a legfontosabb, hogy te, a vevő szépnek lásd magad abban a ruhában, amit kínálnak, s ennek érdekében nem csak olyan helyre helyezik, és úgy világítják meg a tükröt, hogy az a lehető legelőnyösebben mutasson, hanem - főleg női ruhásboltokban – soványító és enyhén barnító tükröket is bevetnek, hogy azt mondhasd: valóban ebben a ruciban (=ebben az üzletben) nézek ki a legjobban.
Nálunk azonban a kliensre fordított figyelem még nem szerepel elég előkelő helyen a cégek politikájában. „A vásárlók 3—5 percet ülnek benn, mi viszont egész nap itt vagyunk” – mondja a Benetton elárusítónője, aki már nem a huszonéves korosztályhoz tartozik. Az üzletben halk, dallamos zene szól. „A klienseket nem érdekli, milyen zene van, ezért azt hallgatjuk, amit mi szeretünk. A lényeg úgyis az, hogy tudjunk kommunikálni velük”.
>> Belehallgatok a Kenvelo-ban szóló zenébe >>
>> Belehallgatok a Lee Cooper-ben szóló zenébe >>
Az üzlet vezetője hozzáteszi: „A dübörgő zenéket nem bírnánk egész nap hallgatni. Mégis az olyan üzletek, mint a Kenvelo, ahol valósággal diszkó van, zsúfolásig tele vannak. Ott az elárusítók fiatalabbak, általában nem is dolgoznak egy-két hónapnál többet. Mi viszont már évek óta itt vagyunk. És nem csak a tizen-huszonévesek a célközönségünk.”
Zsúfolt hétköznap délelőtt, a beszélgetés alatt mégsem tért be egyetlen látogató sem az üzletbe.