Dévai gyerekek: Szeretet utca hány szám?
Pál Edit Éva 2007. február 13. 14:46, utolsó frissítés: 08:31Meg fog a szívem szakadni, odarohannak szeretetéhesen, megölelnek, ahogy nem egyszer történt hasonló helyeken? – gondolkoztam álmosan az autóban. Nem így történt. #b#[riport]#/b#
Némi szkepticizmussal mentem a dévai gyerekotthonba, amit mindenki szeret, amiért mindenki lelkesedik, az egy kicsit mindig gyanús. A túl sok szeretet, a túl sok jó is gyanús. Vajon milyenek a gyerekek? Rongyosak és szegények? Meg fog a szívem szakadni, oda fognak szeretetéhesen rohanni és megölelnek, ahogy nem egyszer történt hasonló helyeken? – gondolkoztam álmosan az autóban. Nem így történt, de ne siessünk.
Megláttuk a dévai várat felvonóstul, és elindultunk megkeresni a gyerekotthont. Híres transindexes gyakorlatiasságunknak és tájékozódóképességünknek köszönhetően még egy óra múlva is csak kóvályogtunk, és inkább úgy döntöttünk, nem késsük le a következő programot. Szerencsénk volt. Egy vagesz dzsipet vezető fickó megmutatta az utat a Téglás Gábor Iskola fele, ahol aztán találkoztunk Karda Róberttel, a gyerekotthon igazgatójával. Ő mentett meg azzal, hogy odaszállított a kolostorba és bemutatott Balázs Melinda hivatásos anyukának, akit mindenki csak Zsókának hív.
Paradicsomleves és paprikás krumpli az ebéd.
Meghívnak, s bár már ettem, elfogadom, hogy jobban be tudjak illeszkedni a társaságba. Zsóka leültet az asztalhoz, ahol fogadott családjának egy része már lelkesen kanalazza a levest. Piros bajszok az arcokon még egy órával az ebéd után is. Most csak négyen vannak itt a családból, a többiek hazamentek vakációra. Jó hangulatban, jó étvággyal eszünk, borvizet iszunk mellé. Lajcsi megeszik egy egész doboz céklát. Tréfálkoznak, hogy elveszi majd a mellette ülő lányt. Lajcsi homoródkarácsonyfalvi, derül ki, a többiek többnyire a környező településekről származnak. Ebéd után elrakják az asztalt, mire felocsúdnék, mindenki felöltözve vár, hogy menjünk haza.
De hol a Haza?
Egy négyszobás tömbházlakásban lakik Zsóka tíz gyerekkel és a férjével. Tizenegy férfi egy nőre. A lakásban ennek ellenére meglepő rend és tisztaság van, családias hangulat. Képek a falon az előszobában, játékok, könyvek. A nappaliban hosszú asztal: itt tanulnak a nagyok. A padon az asztal mellett sorakoznak az iskolás táskák. A két másodikos bevonul a konyhába a munkafüzettel. Vakációban is kell gyakorolniuk a mateket, különben nem tudják bepótolni a lemaradást – magyarázza Zsóka. A két fiúcska közben sóvárogva nézi a lent kosarazókat, el is pityeredik az egyik. Ha megvan a napi norma, a harminchat példa, akkor lemehetnek ők is játszani, de ma valahogy nem akar meglenni. Időközönként ájtönnek a nappaliba, megmutatni, mennyit haladtak.
A szamárfül nagyobb lassan, mint a füzet.
Amíg a gyerekek a konyhában tanulnak, Zsókával beszélgetünk.
– Hogy kerültél ide, hogyan lettél főállásban anyuka?
– Épp felvételiztem a temesvári egyetemre, hazafele tartottam és a vonaton beszélgettem egy gyerekkel, aki mesélt arról, mi van Déván. Szociálpszichológiára jelentkeztem, és be is jutottam, ezért érdekelt a téma, gondoltam, jó lesz szakmai gyakorlatnak. Leszálltam a vonatról a sráccal, akinek nagyon megragadott a közvetlensége, ami nannyira jellemző az itteniekre. És itt ragadtam, mostmár nyolc éve.
– A szüleid mit szóltak hozzá?
– Gondolhatod, hogy nem örültek. Egy évig szóba sem álltak velem. Aztán megszokták a gondolatot, most egyetemre is járok, úgyhogy még ez sem zavarhatja őket, hogy otthagytam az iskolát. Egyébként nem állt a családunktól távol ez a mentalitás: otthon mindig is sokan voltunk, csakhogy nem gyerekek: rengeteg kisállatot tartottunk. Hörcsögöt, teknőst, kutyát, papagájt stb.
– Hogyhogy fiúkat választottál? Mindig is fiú családod volt?
– Igen. Mi a lánytestvéremmel otthon kutya-macska barátságban voltunk, úgyhogy jobban szerettem volna fiúkat.
Kezdetben jártuk Csaba atyával Vajdahunyadon a fantomnegyedeket. Olyan negyedek ezek, ahol a tömbházakban mostmár nincsen se gáz, se villany, se fűtés. Az ajtó-ablakkereteket kiszedték és elégették, nejlonok lógnak a helyükön. Hihetetlen nyomor van ott. Aztán egyből bedobtak a mélyvízbe: kaptam három gyereket, egy másfél évest, egy kétévest és egy 3 és félévest. Nem tudtam eleinte, hogyan kell gondozni őket. Haza nem telefonálhattam, hogy megkérdezzem édesanyámat, még az sem volt, akinek panaszkodjak. Aztán valahogy megoldottam ezt is. A kicsiknek előkerültek a szülei, kibékültek, értük jöttek. Később lett ez a fiúcsaládom. Két fiú most került ki a kezeim közül: az egyik egyetemen van Temesváron, a másik pedig úgy döntött, egy évet dolgozik mielőtt tovább tanul – meséli büszkén.
– Hogy tanulnak a gyerekek? Vannak-e nagy különbségek a kinti gyerekek és köztük?
– Nem, ugyanúgy vannak jobb képességűek és kevésbé jól tanuló gyerekek, ahogyan a kintiek között. Minden gyereket saját magához mérünk: azt nézzük, önmagához képest mennyit fejlődött.
Jó így, tudom meg Zsókától, hogy különböző korúak a gyerekek, egymásra vigyáznak, egymást nevelik. Nagyon önzetlenek, mindent szétosztanak egymás között. Lajcsi megtette magát felelősnek: ő felel a kicsikért. Ellenőrzi, kész vannak-e az öltözködéssel, megmosták-e a fogukat, bevetették-e az ágyukat stb. Ádi leginkább a nappaliban szeret lenni. Sokat olvas, ő forgatja fel a könyvespolcot, igaz, ő is rakja rendbe aztán. Elvonul egyet játszani a most kapott társasjátékkal: egyedül társasozik. Ő a családban a zseni, a legjobb tanuló. Később lemegy az udvarra.
Egyik gyereket, Robit, akit Rübikének becéznek otthon, négy és fél évesen úgy hozták ide az állami gyerekotthonból, hogy nem tudott beszélni, járni, nem volt szobatiszta. Behozta a lemaradást, sokat fejlődött, nincs különbség a kortársai és közte. Legalábbis nem nagy.
Bemegyünk a szobákba: emeletes ágyak, tisztaság, rend. Plüssmaci hever az ágy tetején, plüsskutya. Itt laknak a nagyok. A falon népi motívumok. Zsóka festette: egy részlet a Csodaszarvasból. A ló egy kicsit vemhesnek néz ki – mondja Zsóka, de a fiúk észre sem veszik, nagyon szeretik. Indiántollak a falon. A kisebbik szobában rengeteg játék. Zsóka leszedi a ruhákat a fűtőtestről, közben magyarázza: – Vigyáznak a ruháikra. Egy hétig tisztán marad az iskolai ruhájuk. Persze megesik, hogy a játszóruha összekoszolódik és többször váltani kell.
Rózsaszín panaszposta
A nappaliban egy rózsaszín doboz, benne apró cetlik. Zsóka kiborítja az asztalra: – Ha rossz kedvem van, kinyitom a panaszládát és elolvasgatom a leveleket: annyira jópofák tudnak néha lenni: „Dani csúfolódik.” „Robi nem hagy békén.” – ákombákomokkal, helyesírási hibákkal.
Néha kényes kérdések is szóba kerülnek. Soha nem lehet tudni, mi van ezekben a gyerekekben, milyen sérelmeket, bajokat hoznak otthonról. Az egyik kisfiút megerőszakolta a testvére és az apja. Egyszer csak el kezdte mesélni Zsókának, hogy tudja-e maga, akkor mi történt... És elmondta.
– Ilyenkor az embernek fel kell vennie a pókerarcot, ne lásson rajtad megdöbbenést, sajnálatot a gyermek - mondja Zsóka. - Sokan olyan családokból jönnek, ahol tíz-tizenketten élnek egy szobában, felnőttek-gyerekek vegyesen. S ott élik ki a felnőttek mindenféle vágyaikat a gyerek előtt, ez előbb vagy utóbb előjön belőlük, kell tudni kezelni az ilyen helyzeteket.
Az udvaron még folyik a kosarazás, amikor hazaindulok. Egy nagy kékszemű kislány megszólít. – Tudom a neved, mondja. – Láttam az irodában egy füzetben. Én Mezei Annamari vagyok.
Megmutatja a rózsaszín köves gyűrűjét.
– A legjobb barátnőm Alexandra, de ő most nincs itt. Hazament vakációra. Az az anyukám, aki az asztalnál ült. Odaszalad két bicikliző gyerekhez, és megkér, fényképezzem le őket.
Nem, nem ölelnek meg a gyerekek minden idegent. Ha bemész egy óvodába, egy otthonba, öt perc múlva csüngnek rajtad a szeretetéhes gyerekek. A dévai gyerekek nem szeretetéhesek. Láthatóan jól vannak.
Egy bácsi farag a kolostor mellett, körülveszik a gyerekek. Magyarországról érkezett önkéntes. Tanító volt, tanyasi iskolában, falun tanított. Aztán gyerekotthonban volt nevelő. Képeket mutat: modellezni tanította a gyerekeket, népi játékokra. Éjszaka eszébe jutott, hogy ő annak idején könyvkötést is tanult a tanítóképzőben. Bekötötte a vendégkönyv széthulló lapjait. Majd a gyerekek feldíszítik a borítóját. Nyolcvan éves, most eljött ide, hogy sárkányt röptessen az itteni gyerekekkel. Még nem tudja, meddig marad. Nem mesél tovább, megérkeztek a gyerekek a sárkány összeragasztásához szükséges liszttel, amit a konyháról kértek. Türelmetlenül toporognak.
Mi is ez az egész? Hivatalos sztori
Karda Róbert, a dévai gyerekotthon vezetője elmondja, 1993-ban alakult a Szent Ferenc Alapítvány. 1992-ben helyezték Böjte Csaba testvért Dévára. Ekkor lakhatatlan volt a dévai kolostor. Kezdetben szórványtáborokat, képzőművészeti táborokat szervezett, ekkor rendbeszedték folyamatosan a kolostort, az udvart. Rájöttek, sokkal nagyobb igény, szükség van ilyen rendezvényekre, nemcsak alkalmi jelleggel.
Huszonegy gyerekkel kezdtek. Azóta jócskán megnőtt a gyereklétszám Déván: 1999-ben a 200-at is elérte. Ekkor alakult meg a szászvárosi ház. 2002-ben volt a nagy áttörés: magyar állampolgárok biztatására bejegyezték Dévai Szent Ferenc Alapítvány néven Magyarországon is az alapítványt. Ez tette lehetővé, hogy folyamatosan újabb házakat, gyerekotthonokat, napköziket hozzanak létre. A támogatások nagy része magánszemélyektől jön, a román államtól is kapnak támogatást. Sokan feladják az állásukat is, hogy eljöhessenek önkéntesnek. Úgyhogy nem mondhatjuk, hogy nem létezik szolidaritás, igenis működik egy erős összetartó erő a magyarok között, csak a támogatóknak látniuk kell egy konkrét célt, amiért dolgoznak, amiért fizetnek.
Egy gyerek egy euró
Egy gyerekre naponta körülbelül egy eurónyi összeget fordítanak, plusz a tárgyi támogatások. A legnagyobb gyerekotthon a dévai, ahol mostmár több mint 200 gyerek van. Aztán a szászvárosi, a petrozsényi otthonok következnek nagyságrendben 80—100 gyerekkel, és vannak a kisebbek, a körülbelül 20-as létszámmal működők: a torockói, zsombolyai, nagyszalontai, szovátai, tusnádi, szárhegyi házak. Árkoson van egy kismamaotthon is. Ferences nővéreket csalogattak haza, ők működtetik a lányanyák számára létrehozott menhelyet, ahol egy évig tartózkodhatnak azok az édesanyák, akinek nincs ahová menniük. Kolozsváron van egy kollégium is az itt végzett egyetemistáknak, 20 férőhelyes.
A gyerekotthonok családrendszerben működnek. Ez azt jelenti, hogy 8—10 fős egynemű, azaz vagy csak fiúkból, vagy csak lányokból álló családokban élnek, egy-egy főállású gondozó tölti be a szülő szerepét. Napköziket is működtetnek, rájöttek, hogy míg a szórványban központokban, gyerekotthonokban kell gondolkodni, a tömbmagyarságban inkább napközire van szükség, ahol délutánonként foglalkoznak a hátrányos szociális helyzetű gyerekekkel, tanulnak velük.