Lehet, hogy nem is atombombát robbantott Észak-Korea?
Sipos Zoltán 2006. október 09. 18:45, utolsó frissítés: 18:11Elvileg hagyományos robbanóanyaggal is elő lehet idézni az észlelt földrengést. Ha azonban van atomfegyvere Kim Dzsong Ilnek, #b#szinte biztosan eladja majd.#/b#
Észak-Korea az a rossz szomszéd, aki dinamittal tömte meg házát, és folyton azzal fenyeget, hogy levegőbe röpíti az egész negyedet, ha nem visznek neki rendszeresen szendvicset a közeli gyorsétteremből – így jellemezte a sztálinista rezsimet néhány éve írt cikkében Thomas L. Friedman, a The New York Times publicistája.
Cinikusan hozzáteszi, hogy hál' istennek Észak-Korea a világ másik végén van, így az Egyesült Államoknak ritkán kell elmenni ebbe az őrült utcába, de mégiscsak kezdeni kell valamit a folytonos fenyegetőzéssel.
Ki gondolta volna, hogy nem csak fenyegetőzött?
Friedman – és vele együtt az elemzők nagy része – nem gondolta volna, hogy Kim Dzsong Il szokása szerint nem csak fenyegetőzött, amikor egy hete bejelentette, hogy ki szándékszik próbálni atomfegyverét.
A nemzetközi segélyekből tengődő Észak-Korea taktikája nem más, mint a zsarolás: segélyekért cserébe látszólag belemennek valamilyen engedménybe ami atomprogramjukat illeti, majd újrakezdik a projektet. A nemzetközi szankciók újbóli életbelépésekor aztán megtorlással fenyegetőznek.
2003-ban kihátráltak az atomsorompó egyezményből, a sztálinista rezsim atomprogramjáról szóló hathatalmi tárgyalások pedig már egy éve zsákutcába jutottak; talán ez vehette rá Kim Dzsong Ilt arra, hogy júliusban kipróbálja a közepes hatótávolságú rakétából összetákolt ballisztikus rakétáját, mely papírforma szerint akár Alaszkát is elérheti – igaz, a Taepodong-2 röviddel indulás után a tengerbe zuhant.
A kísérlet a tárgyalási pozíciók erősítését szolgálta
Az Indexnek nyilatkozó Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Intézetének vezetője szerint a kísérleti robbantás feledteti a kudarcba fulladt nagyhatótávolságú rakétákkal való kísérleteket.
A robbantás tehát nyilvánvalóan a tárgyalási pozíciók erősítését szolgálja – a Észak-Korea atomfegyvere nem jelent valós fenyegetést addig, amíg nem képesek a töltetet célba juttatni.
A BBC információi szerint úgy tűnik, Észak-Koreának nemcsak ballisztikus rakétája nincsen, de a rendelkezésre álló tucatnyi atomtöltet sem elég kis méretű ahhoz, hogy azt rakétára lehessen szerelni. Az atombomba repülőgéppel való célbajuttatása manapság alig kivitelezhető.
Lehet, hogy nem is atombomba volt?
Ha ez nem elég, a robbanóerővel sem állnak valami jól a koreaiak: az éjszaka felrobbantott töltet ereje dél-koreai becslések 550 tonnás, az oroszok szerint 5-15 kilotonnás volt.
Ez pedig nem sok, már a hirosimai atombomba is rendelkezett 12-15 kilotonna robbanóerővel, napjainkban egy stratégiai nukleáris fegyver robbanóereje pár 10 kilotonnától egészen az (elméleti) 100 megatonnáig terjed.
Egyelőre az sem biztos, hogy valóban atomfegyver, valami ennél primitívebb eszköz, vagy pedig konvencionális robbanószer okozta a detonációt: elemzők szerint hasonló hatást hagyományos robbanóanyaggal is el lehet érni.
Csak akkor lehet biztosan tudni, hogy atomfegyver okozta a földrengést a helyszínen, ha az észak-koreai határ mentén járőröző speciális kémrepülőgépek észlelik az atomrobbanás melléktermékeit.
Ha van atomfegyvere, szinte biztos hogy eladja
Ha azonban mégis atomról van szó, Észak-Korea lesz a kilencedik ország a világon, mely atomfegyverrel rendelkezik; India, Pakisztán és Izrael mellett gyarapítja azon országok sorát, melyek nemzetközi előírások figyelmen kívül hagyásával készítették el fegyverüket.
Egyben Észak-Korea a leginstabilabb, leginkább kiszámíthatatlan és veszélyes a “nukleáris klub” tagjai közül, lévén, hogy legkelendőbb exportcikkei a különféle fegyverek, kliensei közt egyáltalán nem válogat, és félő, hogy kezdetleges atombombáját megpróbálja majd eladni – sok terror-szervezet pedig csak egy ilyen lehetőségre vár.
Ha valós és közvetlen veszélyt nem is jelent, az észak-koreai atomfegyver léte fegyverkezési versenyt indíthat el a térségben, mely ezáltal instabillá válhat. Arról nem is beszélve, hogy az Észak-Koreával hasonló cipőben járó Irán figyeli a nemzetközi közösség válaszát.
A helyzet kulcsát Kína jelentheti
George Bush amerikai elnök már 2003-ban kijelentette, hogy sosem “tolerálná” azt, hogy Észak-Korea atomfegyverrel rendelkezzen: azt sosem fejtette ki, hogy mi is lesz, ha Észak-Koreának mégis lesz ilyen fegyvere. Valószínűsíthető, hogy az Egyesült Államok nem gondolja komolyan a sztálinista ország megtámadását: Észak-Korea hatalmas konvencionális hadsereggel rendelkezik, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg nem riadna vissza az atomfegyver bevetésétől sem.
Tony Snow amerikai elnöki szóvivő mai nyilatkozata egyértelműen arra utal, hogy az Egyesült Államok az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül próbálja majd kezelni a helyzetet. A nemzetközi közösség egyhangúan elítélő nyilatkozatai pedig valószínűsítik, hogy sikerül is majd konszenzusra jutni a kérdésben.
A BBC elemzője szerint az atomrobbantást “szemtelennek” nevező Kína kulcsszerepet játszhat a krízisben: ha az Észak-Korea régi szövetségesének és pártfogójának számító Kína is megvonja a támogatását, Kim Dzsong Il rezsimje összeomolhat. Csakhogy Kína számára a koreai-félsziget “stabilitása” (értsd: Észak-Korea léte Dél-Koreával szemben) fontosabb lehet, mint az atomfegyver-mentes félsziget.
Fotók forrása: www.koryotours.com
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!