Globálissá válik a globalizáció-ellenes populizmus
2006. június 14. 15:52, utolsó frissítés: 15:42Egyre többen gondolják úgy, hogy a „kizsákmányoló” multik helyett a szegény lakosságot kell támogatni. #b#Elemzés.#/b#
A globalizáció elleni populista lázadás kezd globálissá válni – mutat rá a Newsweek elemzése, fölidézve, hogy a gazdasági nacionalizmusnak ez az önpusztító válfaja a Caracas-Moszkva tengely mentén szökkent szárba.
Akkor, amikor Vlagyimir Putyin orosz és Hugo Chávez venezuelai elnök fennhangon meghirdette a klasszikus populista ígéretet: tereljük át a gazdagságot a dúskálóktól és a külföldiektől a szegények és a hazaiak felé.
Amit Dominique de Villepin francia kormányfő pár hónappal ezelőtt "gazdasági patriotizmus" jelszóval hirdetett meg – meggátolva egy francia energetikai óriáscég olasz kézre kerülését –, az mára elfogadottá vált Tokiótól Washingtonig.
Ázsia legnagyobb országaiban is megjelentek a több milliárd dollár volumenű kampányok, amelyeknek célja munkahelyek vagy jövedelmek szavatolása
azon rétegek számára, amelyek hoppon maradtak
a nemzetgazdaság fellendülése idején. Az egyik jellemző példát India kormányfője szolgáltatja. Manmohan Szingh volt az a reformer, aki 1990-ben megnyitotta a világ legnépesebb demokratikus országát a globális kereskedelem előtt.
Amikor idén februárban "korunk legjelentősebb törvényéről" szónokolt, nem új utakról vagy külföldi szerződésekről beszélt, hanem a falusi foglalkoztatási törvényt dicsérte.
Azt a jogszabályt, amely Indira Gandhi néhai kormányfőnek a ’60-as években meghirdetett szegénység-ellenes programjára emlékeztet. Az új törvény nem kevesebbet ígér, mint azt, hogy 2010-ig legalább egy-egy munkahelyet teremt India legszegényebb 150 millió családja számára. Ez várhatóan
25 milliárd dollárba fog kerülni.
Tavaly decemberben Kínában a kormány a duplájára emelte az adóköteles legalacsonyabb bért (mintegy havi 200 dollárra). Egyúttal eltörölte a parasztokat terhelő valamennyi illetéket, ami hatalmas könnyebbséget jelent a falusiaknak. Pár hónappal később a pekingi kormány átfogó közmunka-programot hirdetett meg az "új szocialista vidék építésének" jegyében.
Nyugat-Európában is felvirradt a "populista korszellem" hajnala, s ennek hosszú távú következményei lesznek – jósolja Cas Mudde, az antwerpeni egyetem politológusa. "A populizmus állandósulni fog. Amikor ilyen erős az emberekben a bizonytalanság érzése, az ellenszenvek sokkal gátlástalanabbul jutnak kifejezésre" – véli a belga tudós.
A német kormány áprilisban elfogadta a Reichensteuer néven emlegetett új adót, amely az évi
250 ezer eurónál többet keresők
jövedelmét csapolja meg a korábbinál intenzívebben. A legerősebb kapocs az újkeletű populisták között az a szándék, hogy szembeszálljanak a helyi munkahelyeket fenyegető globális fenyegetéssel.
Európa régi keletű gondja, hogy tartósan magas a munkanélküliség – más szóval igen lassan növekszik az új munkahelyek száma. A térség populista átbillenésének a gyökerei az EU két évvel ezelőtti bővítéséig nyúlnak vissza. Akkor tíz, zömmel posztkommunista állam csatlakozott az unióhoz, Rómától Rotterdamig a falra festve a helyi lakosok munkahelyeit elfoglaló "lengyel vízvezeték-szerelők" rémképét.
Nyugat-Európában a populizmus beszivárgott
a marginális pártocskáktól és vezéreiktől (mint az osztrák Jörg Haider és a néhai holland Pim Fortuyn) a politikai fősodor szervezeteibe. Ezek a pártok a ’90-es évek végén nagyszámú követőre és támogatóra találtak azáltal, hogy ellenezték a bevándorlást és előtérbe helyezték a nemzeti azonosságtudatot.
Befolyásuk azonban az utóbbi időben csökkent, s ennek egyszerű oka van: a politikai centrum pártjai "átvették" a fenti témákat. A fősodor pártjainak politikusai egész Európában fokozták a "szívassuk meg a gazdagokat" stílusú kirohanásokat.
A német szociáldemokraták tavaly – még a Zöldekkel alkotott koalícióban, amelynek élén Gerhard Schröder kancellár állt – szenvedélyes
vitát kezdtek a kapitalizmusról.
Ebben Franz Müntefering, az alsóházi SPD-frakció vezetője élesen kirohant a "külföldi sáskák" ellen, akik felvásárolják a német cégeket, majd kiszipolyozzák őket, mielőtt új áldozat után néznek.
A populisták mind a jobb-, mind a baloldalon rutinszerűen szedik le a keresztvizet az "angolszász módszerekről", illetve az "amerikai körülményekről". Ez náluk a szinonimája az élesebb piaci versenynek és a szűkösebb jóléti garanciáknak.
Mindez bénító hatást gyakorol a politikai középre. Manapság a kormányok mindegyike foggal-körömmel kénytelen harcolni még a legenyhébb reformokért is – és gyakran még így is vesztesként kerülnek ki a küzdelemből. A 10%-os munkanélküliségtől sújtott Franciaországban Villepin kormányfő abszolút
elsőbbséget adott a munkahelyteremtésnek.
Megpróbálta rugalmasabbá tenni a munkaerőpiac szabályait azzal, hogy törvény révén megkönnyítette a munkaadóknak fiatal munkaerők felvételét és elbocsátását. A CPE nevű törvény azonban országos elégedetlenséget, iskolák és egyetemek bezárását, utcákra vonuló diákok millióinak heteken át tartó haragos tüntetését vonta maga után.
Két hónap elteltével Villepin kénytelen volt meghátrálni és visszavonni a törvényt, ami példátlan megaláztatás egy miniszterelnök számára.
Közgazdászok egyetértenek abban, hogy a kormányoknak igenis foglalkozniuk kell a társadalom egyes rétegei között növekvő jövedelmi különbségekkel. A legtöbben közülük ugyanakkor
hatástalannak tartják a jelenleg javasolt módszereket.
Kínában a néhai pátriárka, Teng Hsziao-ping híres mondását ("gazdagodni dicsőséges dolog") mára felváltotta a jelenlegi államfő, Hu Csin-tao kiszólása: első az ember! Hu beváltotta azt az ígéretet, miszerint milliárdos összegű állami támogatásokat kell pumpálni az elmaradott térségekbe.
Csakhogy az efféle vidékfejlesztés túlságosan gyakran válik kormány finanszírozta építkezési rohammá, amelyben nagy léptékben folyik acél, beton és homok pazarlása. Még gyakoribb eset, hogy rosszul tervezett projektekből a végén nem marad más, mint nagy halom kétes követelés az állami bankoknál.
Forrás: MTI
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!