Transindex-sokkezes a közös Béfé-Dancs produkcióról
szerk. 2006. január 27. 18:22, utolsó frissítés: 18:22#b#A per#/b#, amit mindenki elvesztett, okos játszma, rosszul sikerült közös produkció, kétrendezős dráma vagy kis büdzséjű szappanopera. Megaszodjuk.
BÉFÉ IS CSAK EGY ROMÁNIAI MAGYAR
Romániai magyar idegek kicsinyes harca romániai magyar-specifikus vitézséggel, 'ússzuk meg ha lehet' attitűddel mindkét oldalon. Sem vér, sem morál, sem fantázia, sem vagányság.
Csalódott vagyok, mert Béfében nem volt elég tartás ahhoz, hogy valóban szólásszabadsági helyzetet kreáljon a dologból. Semmiben nem jutottunk előre, ugyanott vagyunk, ahol előtte: mindenki pofáz – aztán ha élesben megy a dolog, jól be lesz szarva.
Nem látok magyarázatot arra, hogyan lett egy taburomboló hősből védekező konformista, aki tudatosan hergeli a nyilvánosságot, szimpátiarohamokat gerjeszt a maga védelmében, de a nyilvánosságot tulajdonképpen becsapva és megkerülve jól kiegyezik a kicsiszobában a falusi diszkódívával. Amit Béfé csinált, a nyilvánossággal való visszaélés egyik módja.
Megtudtam, mi áll a megegyezésben, és mit mondjak, szégyen-gyalázat. Azon gondolkodom, hogyan perelhetném be Béfét a nyilvánosság megtévesztéséért. Morálisan ezt az ügyet a felperes nyerte meg – ha Béfé tényleg nyilvánosan bocsánatot kér, akkor számomra már nem igazán lehet hiteles, felszabadult, taburomboló humorista.
Gratulálok Dancséknak, mert egy számukra hülyén induló helyzetet az utolsó pillanatban mégis sikerült kontroll alá venniük! (Kelemen Attila Ármin)
____________________________
A PER, AMIT MINDENKI ELVESZTETT
A tegnapi kiegyezéssel magukat és minket is megfosztottak Béféék és Annamariék néhány dologtól.
A Dancs család azért perelt, mert megtört a jég: Béfé kimondta, amit eddig senki. Már ott elvesztették a játékot, hogy pert indítottak, mert azóta sokkal többen fogalmaztak meg nyíltan (negatív) véleményt a médiában, fórumokon, kocsmákban Annamari produkcióiról, ami sokszor nem csak egy egyszerű „szar”-ban merült ki.
Ráadásul azt a gyengécske poént, amit Béfé előadásában maximum néhány száz ember látott-hallott, ezerszeresére nagyította a sajtó.
Béfé ott vesztett, hogy nem megfelelően kezelte azt a szimpátiahullámot, ami az ügy nyilvánosságra hozatalakor indult. Először kifejtette, hogy itt a szólásszabadság forog veszélyben, s mikor már kezdték azt hinni az emberek, hogy itt e nemes ügy zászlóvivőjéről van szó, akkor magasról szart az egészre. A Krónikának kijelentette: hajlandó bocsánatot kérni Annamaritól, majd ezt a tárgyalás után aláírásával is szentesítette.
A sajtó egy szép kis bulvártémától búcsúzhat, az istenadta nép pedig már soha nem fogja megtudni, hogy a szar belefér-e a szabad véleménynyilvánításba, ha ezt egy viccesnek gondolt ember mondja egy tehetségesnek gondolt emberről. Kedveseim, ez szar ügy, sőt, mi több, faszság. (Balázsi-Pál Előd)
____________________________
POPDÍVÁBÓL POPDÉMON
Várható volt ez a végkifejlet, épeszű ember nem játszotta volna végig ezt az abszurd színjátékot. Ugyanakkor Dancs-oldalról nagyon okos húzás: a perrel kellőképpen ráijesztett Béfére meg a hasonlóan nagyszájú kritikusokra – többé garantáltan nem fog poénkodni "művészetével" a Szomszédnéni, s más is csak finoman.
Ugyanakkor éppen azáltal tett szert morális fölényre, mivel elegánsan visszalépett. Ha folytatta volna és veszít, az egész világ rajta röhög, Szomszédnéniékkel az élen. Ha pedig nyer, mindörökre vége jótékonykodó-tündibündi imázsának: popdémon lett volna egycsapásra, aki csóró humoristák gyenge vicceire vadászik.
A Szomszédnéni eközben mártírként, nagy tömegek szimpátiáját élvezve a szőke- és rendőrpoénok után kitalálhatta volna mondjuk a Dancs-viccek folklórját. A vád ejtésével az énekesnő viszont még nagylelkűnek is látszik, szóval okos játszma volt. (Sipos Zoltán)
____________________________
SOK ÉVE TÖRTÉNT
Egy bánsági városban szervezett diákrendezvényen egymás után léptek fel Béféék és Dancs Annamari. Még nem voltak túlságosan ismertek. Most rövid időre együtt, és nem egymás után léptek fel, de ez nem javított a produkciókon.
Az ismertségen – ami nem jelent népszerűséget is – talán egy kicsit. És a közönség is népesebb volt... Talán ebből ki tudnak valami pozitívumot hámozni. (Bakk-Dávid Tímea)
____________________________
ÜBÜ, A SIRÁLY
Hogyan szól Arany János Fülemüle-per című tankölteménye Bálint Ferenc és Dancs Annamari előadásában? Előbb egy kis kronológia: az inkriminált poén az István, a sirály c. humoresten 2005 májusában hangzott el Udvarhelyen, egy paródiaversenyen.
Az énekesnő menedzsereinek elsőre nem fájhatott túlságosan az eset, ugyanis az első idézés csak szeptember végére szólt (sőt, az estet még 2004 végén mutatta be a Szomszédnéni). A megegyezés meg most történt. Megvárhatták volna a per konkrét trágya (tárgya) keletkezésének egyéves évfordulóját.
Szubtilis esztétikai kérdések forogtak tehát kockán: mi a genyább, a a fogkefekezű ember 2001-ből vagy a friss, 2005-ös szar? Nehéz.
Igen, valóban nem könnyű önkritikusan kihúzni egy humorest szövegkönyvéből azt a részt, ami lelövi a poént: "Van két fődíj, választani kell: az egyik egy mázsa trágya és a másik Dancs Annamari legújabb albuma, de nagyon nehéz lesz a választás, mert mindkettő szar." A Szomszédnéni hol hazai ízekkel megbolondított brit abszurd humort űz, másutt – vagyis itt – hülyének nézve a közönséget nem hagyja, hogy hallgatósága önállóan vonjon le egy következtetést.
Ugyanis ha a "szar" szó nem hangzik el, akkor feltehetően per sincs. Ha pedig a megegyezés a vége, akkor fölösleges volt az egész hercehurca: ezt a kompromisszumot az elején is meg lehetett volna kötni, és nem mutatna a számos, szarozási szabadságot propagáló körmondat után meglehetősen büdösen. Ja, és mi az igazság? Csak feltételesen kell bocsánatot kérni (Krónika-verzió), vagy nyilvánosan és kötelezően, ahogy az Új Magyar Szó beszámol?
Ami pedig az üzletet illeti. Annak a populációnak, amely Dancs-produkciókkal szemben feltehetően igenis egy Pofon 74 lemez mellett döntene – vagyis a Szomszédnéni közönségének – most be kell látnia, hogy még a humorba sem fér bele minden.
Szahar, adta Übü papa szájába nyitómondatként Alfred Jarry 1896-ban. A darabot az első előadás után betiltották, de a szerző leszarta, és az egészet bábszínpadra állította.
Úgy látszik, ez a kifejezés azóta is csak kényelmetlenséget okoz. (Sipos Géza)
____________________________
PERSZE, PERSZE
Ezzel a perrel úgy járt az erdélyi magyar közönség, mint egy kis költségvetésű szappanoperával: akkor fogyott el a pénz, amikor már kezdtük ismerni a főszereplő nevét, és tudtuk, ki kire vagy miért izgul.
Csak itt nem pusztán pénzről van szó. És nem is a szólásszabadságról, az sokkal később és kívülről jött be a játékba. A nézők már-már elhitték, hogy amit látnak, az a valóság, csupán a szereplők voltak tisztában azzal, hogy honnan és milyen erős reflektorokból jön a fény, és ki szegezte fel a hátteret.
A másik érdekesség, hogy ez legalább kétrendezős dráma, és sem Annamarinak, sem Béfének nem sikerült túl jól kiegyeznie a magukéival. (Soós Róbert)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!