Japán recycling: 27 oldalas utasítást kell bevágni szemetelés előtt
S. Z. 2005. május 17. 16:12, utolsó frissítés: 16:02Felmondanak az albérlőnek, ha nem válogatja a szemetét. Híres „ellenállók” az értelmiségiek.
27 oldalas „használati utasítást” adott közre a jokohamai önkormányzat, miután az újahasznosítható szemét besorolási kategóriáit ötről tízre emelte. A könyvecske 518 tárggyal kapcsolatban írja le a tennivalókat. Ez azonban nem számít soknak: egy kamikatsu-i lakosnak tíz helyett
44 kategóriát kell megtanulnia,
mielőtt levinné a szemetet. Például a rúzs az „éghetőek”-hez kerül, de már a tubusa a „kis fémtárgyak” vagy „műanyagok”-tárolóba. Ha teáskannát akar az ember kidobni, előbb meg kell mérni: ha 12 hüvelyknél kisebb, akkor a „kis fémtárgyak”-feliratú dobozba kell dobni. Figyelem: az üres hajlakkos spray külön kategória, és nem „kis fémtárgy”.
Zokni: ha csak egy, akkor „éghető”. Ha egy pár, akkor az „használt ruha” – persze csak akkor, ha nincsen elszakadva és a jobb, illetve a bal fele zokni talál egymáshoz. A kidobnivaló nyakkendő és zsebkendő is „használt ruha” – de előbb kimosandó és megszárítandó.
A krónikus hely-hiánnyal küszködő Japánban a szemét 80%-át elégetik. A válogatás és újrahasznosítás drágább, mint a szemét elhelyezése szemétlerakókban, azonban ára megközelíti az égetését. Jokohamában a cél öt éven belül 30%-kal csökkenteni a szemétmennyiséget. A hegyvidéki kisváros, Kamikatsu ennél sokkal ambiciózusabb:
2020-ra egyáltalán nem szemetelne.
Az utóbbi négy évben Kamikatsuban felére csökkent az elhamvasztandó szemét-mennyiség, a hulladék 80%-át újrahasznosítják. A városbeli lakosok egy központba kell vigyék a szemetet: itt 44 külön tárolóba kell külön-külön elhelyezni mindent, a tofu-dobozoktól elkezdve a műanyag üdítős kupakokig és neonégőkig.
A japán kisvárosokban – mindenki mindenkit ismer – elképzelhetetlen dolog elmulasztani a szemét-válogatást. Nagyvárosokban nem mindenki tartja be a szabályokat, bár ez mindenekelőtt a felnőttség és állampolgári öntudat jele a japán társadalomban.
Ráadásul a folyamatos mulasztásokért akár kilakoltatás is járhat. A japán ingatlan-tulajdonosok pedig gyakran azért utasítják el a külföldi klienseiket, mert ők nem tudnak „szemetelni”. Az agglegények híresek arról, hogy szeretik elbliccelni a válogatást.
Híres „ellenállók” továbbá
az értelmiségiek. A hatóságok ádáz harcot folytatnak a szemetelőkkel: ahogy kötelező lett az újrahasznosítás, a köztereken elhelyezett kukák rejtélyes módok kezdtek megtelni vegyes háztartási szeméttel. Az ok: a lakosság szégyellte a szomszédok előtt kidobni válogatatlan szemetét, így magával hurcolta és valahol az utcán dobta el.
A hatóságok gyorsan léptek – felszámolták a parkokban levő szemeteskukákat. Ráadásul működik már az éles szemű önkéntesekből álló szemétőrség is. Addig kurkásszák a szabálysértő szemetes-zacskókat, míg találnak mondjuk egy gázszámlát, s annak alapján kinyomozzák az elkövetőt. Az őrség
írásos figyelmeztetéseket írogat
a trehány lakosoknak, azonban néha a botrányos csomagokat a tulajdonosuk ajtaja elé viszik vissza. Az új rendszerre való áttérés után persze bőven voltak kínos helyzetek: a New York Times riportja szerint például egy háziasszonynak visszaküldték a szemetét.
A hivatalos indoklás szerint azért, mert a filctoll hegye, mellyel a zacskóra ráírta azonosító számát, nem volt eléggé vastag. Szégyenében az asszony egy hónapig nem merte kivinni szemetét a lerakóba – inkább megkérte a férjét, hogy szállítsa el a munkahelyére.
Forrás: New York Times
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!