Arról, hogy miért nem szeretnek az emberek olvasni
Ady Endre 2004. szeptember 16. 14:53, utolsó frissítés: 14:37#b#[kuriózum]#/b# Csak a díszletek másak. Ami nagyon bájos: amúgy semmi sem változott. Egy Ady-jelentés Párizsból, akkortájt a világ legtrendibb helyéről, megmozgatja a rekeszizmokat és felhevíti az agytekervényeket. Százévnyi felelőtlen visszaugrás következik.
Karácsony második napjáig tartott a hatalmas, párizsi automobilkiállítás. Akinek szerencséje volt a tombolán, most gépkocsin száguld. Lám, az automobil is népszerűségre vergődik – a hazárd jóvoltából. És alapjában mégis, jó sokáig még, nagyon előkelő burzsoásport lesz az automobil. A reklámszociológusok szerint ugyan ez fogja a föld képét végre alaposan s áldóan megváltoztatni. Hogyan és mikor azonban? És csakugyan?
A párizsi színigazgatók és könyvkereskedők különös véletlenből, egy időben s egy értelemben azt mondják, hogy csakugyan.
Carré Albert, a párizsi Opéra Comique igazgatója, egyike a legzseniálisabb színházvezetőknek. Ez a Carré Albert néhány nappal ezelőtt, a párizsi automobilláz tetőpontján, azzal a váratlan vészkiáltással állott elő, hogy a színházaknak védekezniök kell – az automobil ellen. És ez nem tréfa. Carré Albert megmagyarázta. Előkelő színházi publikumát figyelte állandóan az automobilsport divatja óta, s megállapította egyszeregyként, hogy az automobilozó publikum elvész a színház számára.
Szó sincs róla. Nem az automobil csinálja ezt csupán. A vonatok, az egyre gyorsabb vonatok is megteszik a magukét. De az eredmény mégiscsak az, hogy a drágább, legdrágább színházi helyek publikuma fogy, egyre fogy. Egy kényelmes, pénzes és unatkozó párizsi családnak eddig egyetlen mentsvára volt a kellemetlen télre, melyben utazni is bajos, a téli bérlet valamelyik színházban. Sőt tavasszal is a színház volt minden azoknak, akik Párizsban vannak De most?
Az automobilozás: mánia. Némelyiknél a pénzt is elvonja más céloktól. A pompás francia utakon, hipp–hopp, az ember ott terem, ahol akar legújabb rendszerű automobilján. A Cote d' Azur Rapide és társai is minden kényelemben s a leggyorsabban ragadják ki az embert Párizsból egy más vidékre. Aztán ez a lázas, ideges kor egyébként is utazásra ösztökél mindenkit. Idegenekre, hazárd vendégekre pedig nem építheti egy színház sem az egzisztenciáját.
Carré tehát azt tanácsolja, hogy minden előrelátó színház idejében védekezzék, s neveljen magának új közönséget azokból a tömegekből, amelyek eddig távolabb voltak a színháztól. Ezért akarja Carré a népoperát is megcsinálni. Ez volna a közönségnevelő iskola. A színházak szocializálódjanak. Szállítsák le, s lehetőleg uniformizálják a helyárakat.
Carré vészkiáltását ismételik más színházi emberek is. A közlekedési eszközök szédületes arányú fejlődésével számolniok kell a színházi embereknek is.
A könyvkiadók és könyvkereskedők esete szintén szóról szóra ez. Most a karácsonyi könyvvásár idején egyre zúgolódnak, panaszkodnak, hogy nem kell a könyv. Ők is az automobilt okolják, a modem közlekedést. No és ők még természetesen az újságokat s revüket is.
Egy francia újságíró most rájuk olvassa, hogy panaszuk százhuszonhárom éves. Százhuszonhárom év óta szinte minden decenniumban siránkoztak a könyv szomorú sorsa miatt, s a gyógyítószer mindig ugyanaz volt: le kellett szállítani a könyv árát.
Úgy áll a dolog, hogy a francia könyvek átlagára már talán a jövő esztendőre kisebb lesz. A francia könyvkiadók a Carré színházi receptjét írják át saját használatukra: ők is új közönséget akarnak hódítani.
És mindez az alatt a jelszó alatt történik, hogy az automobil ellen kell védekezni. Ha nem is így van egészen, de sok igazság van benne. A modern közlekedés valóban a föld képének megváltoztatását ígéri.
Az automobil, a színház és a könyv, Budapesti Hírlap, 1905 jan. 1
(az Ady-publicisztikát az 1900-as párizsi világkiállítás képeivel illusztráltuk)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!