Lejárják a lábuk a leglelkesebb fesztiválfalók
Hegyi Réka,Balázsi-Pál Előd 2004. augusztus 05. 15:43, utolsó frissítés: 15:43#b#[Sziget-fesztivál]#/b# Bio-techno és világzene, Pet Shop Boys a nagyszínpadon, a lepke zavaráról meditáló belga artisták. Kiderül, ki és miért köpött feketét két héten át, de az nem, pontosan miért röhej innen tudósítani a bolgár rádiót.
A Hajógyári-sziget felé utazva Budapesten, már a hatos villamos megállójában azonosítjuk a szigetlakókat, színes karszalagjuk elárulja őket. A HÉV-ről sokan szállnak le a Filatori-gát megállónál – már ekkor lehet sejteni, hogy idén is óriási tömeget mozgat a Sziget Fesztivál.
A karszalagok átvételénél van kis félreértés, de aránylag rövid idő alatt megoldódik, hála a recepciós stáb legtalpraesettebb és legkedvesebb tagjának, aki még gratulál is, mikor megtudja, hogy Transindexesek vagyunk (– Nagyon jók a fotók – mondja, de az ügyintézés herce-hurcájában elmulasztjuk megkérdezni, pontosabban mire gondol.) Sorstársaink a várakozásban: egy lengyel csoport, két horvát újságíró és három olasz lány. A Sziget kapuján, a K-hídon átjutva újabb nyelvek
keverednek a bábeli hangzavarba.
Délután már sok program kezdődik, de a szigetlakók még nehezen tájékozódnak, nem találják az utat a száz-egynéhány színpad, sátor és satöbbi felé. Mi is alig találtuk meg a sajtósátort, ahová a Pet Shop Boys sajtótájékoztatójára több PRESS kártyás egyén érkezett, hiába.
Amíg kiderül, hogy elmarad a "fiúkkal" való találkozás, a Bolgár Nemzeti Rádió tudósítójától megtudjuk, hol vannak a sajtósoknak fenntartott zuhanyzók, ahol nem kell nagyon sokat várakozni,
és mindig folyik a melegvíz.
Nagyon helyes lány, már a második mondatában elmondja, hogy a Bolgár Rádiónak innen tudósítani kész röhej, de tulajdonképpen nagyon örül annak, hogy ismét itt lehet, bár tavaly beteg volt a portól – két héttel a fesztivál után is feketét köpött.
Délután ötkor különválnak útjaink, mert a hihetetlenül gazdag kínálatból más-más programot állítottunk össze magunknak. A Sziget legnagyobb vonzereje talán ez: mindenki talál kedvére való együtteseket, sőt, a változatos ízlésűek a bőség zavarába fulladnak:
vagy lemondanak valamiről, vagy őrült sebességgel vágtatnak a Hajógyári-sziget egyik végéből a másikba, hogy "legalább kicsit" lássanak mindenből. Nem csoda, hogy hajnali két-három óra környékén leginkább a lábfájás jellemzi a lelkes fesztiválfalókat.
Warsaw Village Band
A lengyelországi együttes "bio-technónak" nevezi saját muzsikáját. Erdedeti, archaikus lengyel folkzene-elemekből építkeznek, a dallamok ismételten jelzik, hogy az európai népek zenevilágában sok közös elem van. A hangszerelés a Ghymes-együttest juttatja eszünkbe, de a lengyel nyelv és a női hangok más hangzást hoztak a Világzenei Nagyszínpad első koncertjére.
Sugababes
Bár zenéjükre leginkább a kellemes jelzőt használhatom, koncertjük semmit nem mozgatott meg bennem. Három aránylag szép lány, élőben s jó hanggal, de a hangulatteremtés kivételes képessége nélkül. Szegények, keményen próbálták bizonyítani, hogy ők márpedig fesztiválzenekar volnának, de a hatórai napsütésben ez náluk kiválóbbaknak is nehezen menne. Ennek ellenére elé sokan gyűltek be fellépésükre.
Anima Sound System
Priegerék és Juciék már állandó nagyszínpados fellépőnek számítanak, s idén amúgy is már két kocertjüket láttam, úgyhogy lazábbra vettem ezt a másfél órát, a backstage-ben, egy ergonomikus székben hűsölve készültem az est sztárjaira, a Pet Shop Boysra. Persze azért nem bírtam ki, hogy ne nézzek be Animáékra két szám erejéig. Aztán meg alig tudtam leállítani magam, miközben húszezer fesztiválozó dúdolta a Csinálj gyermeket! refrénjét.
Pet Shop Boys
Egyesekben még szilárdan él az az elképzelés, hogy a fesztiválokon semmi keresnivalója a popegyütteseknek. Ha erre valaki képes lehet rácáfolni, az csakis a PSB, amely már vagy húsz éve hirdeti: a pop sem rosszabb a rocknál. Úgyhogy kötelező volt a bizonyítás, s Neil és Chris jelesre vizsgáztak. Gyönyörű ívű, kimunkált, mégis spontánnak ható showt hoztak a Szigetre, s bár az elején a közönség kissé hidegen fogadta őket, a New York City Boy-ra mindenki fejvesztve kezdett partizni, s ezután nem volt megállás.
Amúgy érdekes, hogy a közönség az újabb slágerekre és a feldolgozásokra (Always on my mind, Where the streets have no name, Go West) izgult be leginkább, a régiek közül csak a Domino Dancing és a záró Sin bizonyult tömegsikernek. A legnagyobb dobás mindenképpen a Go West volt, ami ülő-csendes felvezető után átváltott közönség-énekeltetős diszkóhimnusszá, s ebbe még a sörhasú németek és a freestyle-os svéd nézők is bekapcsolódtak.
Kortárs dráma
Az Octopus összművészeti helyszínen minden délután tematikus irodalmi műsorra kerül sor. Első nap a drámáé volt, négy szerző olvasott fel többé-kevésbé új humoros színpadi művéből. Háy János Herner Ferike faterja c. darabját már több társulat is bemutatta, és a párbeszédek érthető módon sokkal jobban hangzottak színészek tolmácsolásában, mint a szerző előadásában.
A Györei Zsolt – Schlachtovszky Csaba szerzőpáros művének bemutatójáról nem tudunk, de elképzelhető, hogy ízléses rendezésben, jó színészekkel a szövegpoénok és a jó érzékkel kezelt parafrázisok és idézetek szórakotat' előadást eredménzeznek. Tasnádi István színpadi jelenete az abszurd humor önreflexiv elemzésére tett kísérletet – nem véletlen a Paravarieté cím.
A felolvasásokat némajátékra emlékeztető műfajú, naiv pantomim etüdök kötötték össze Bodnár Ágnes és Szenczi Fruzsina előadásában.
Lhasa koncertjét nagyon sokan várták. A mexikói-amerikai származású kanadai énekesnő a világzene kedvelőinek nem okozott csalódást szenvedélyes hangján előadott dalaival. A La Londra lemezről ismerős énekeket legújabb albuma számaival egészítette ki, melyek között olyan is akad, melyet francia chansonok ihlettek.
Mupaku
Nem derült ki, hogy a dél-afrikai, sowetoi Thesele Company előadása miért kapta ezt a címet. A bemutató nem áll össze történetté, az egyes jelenetek az emberi gyarlóság képeit villantották fel bájos naivitással, kitűnő afro-zenével és tánccal. Didaktikus célzatai mellett a produkció vállaltan figyelemfelkeltő is: az egyik szereplő érvelésében az "Éhesek vagyunk, nincs lehetőségünk tanulni, de... " érv például többször elhangzik.
Androgün
Ritkán látni olyan előadást, mely egyetlen színházi műfaj különféle változatait kombinálja. Kuthy Ágnes kitűnő árnyjátékában arra vállalkozik, hogy az animációs színház családjába tartozó, fény és árnyék, szín és kontűr sokféle változatát kombinálja. A legendát humorral fűszerezve tálalta, árnyjáték-invenciói így a közönség spontán tetszésnyilvánítását is kiváltotta.
Le Vertige du Papillon
A Feria Musica társulat lenyűgöző kortárs cirkuszt hozott a Szigetre. Akik ismerik a kanadai Cirque du Soleil mega-előadásait, azok már nem azt várják, hogy porondra és arénára osztott térben vonuljanak fel az artisták.
A lepke zavaráról meditáló, sokoldalúan képzett belga előadók is színpadra és nézőtérre osztott térben játszottak, a légtornász zsonglőrködött, a zsonglőr a trapézon akrobatikázott, mindenki mindenhez értett, a számok pedig nagyon igényes zenével és koreográfiával álltak össze gyönyörű jelenetekké.