"Én vagyok a világ legjobban fizetett fotósa"
Kerekes Tamás 2004. március 29. 17:57, utolsó frissítés: 17:34A 20. század harmincas éveinek gazdasági világválságát a könyvek egy képpel szemléltetik: kávét öntenek a tengerbe. A fotó az akkor már #b#Martin Munkacsi#/b#nak nevezett riporter műve.
Mivel kezdődött a posztmodern?
Az 1980-as években Leos Carax Rossz vér című alkotása tartalmazott egy akkor szenzációs képsort, melyben egy fegyveres leszámolás alkalmával a főhős fehér trikóját elöntötte a vér. De, hogy ez tudatosan hamis kép volt, ezt abból tudhatjuk meg, hogy néhány pillanat múlva megpillantható ugyanez a trikó a haldokló hősön, immár vakító fehérségében.
A rendező ezzel érzékeltette, hogy világában, s azóta világunkban minden idézőjeles, minden pontatlan, egy kissé valószerűtlen. A látvány az igazi történet nosztalgiáját jelenítette meg, immár ezredvégi eszközökkel. A posztmodern itt kezdődött. (Petőcz András)
Mivel kezdődött a modernitás?
A deszakralizáló modernitás megteremtése a látványiparban a modern fotó és Munkácsi Márton (Martin Munkacsi) nevéhez fűződik. Mert hiszen ugyanarról a személyről van szó, aki unokája (Munkácsi Miklós író), és néhány lexikon szerint az erdélyi Dicsőszentmártonban született (1896), s halt meg a számára idegen földön, New Yorkban (1963), öregbítve a magyar származású fotósok, Brassai, André Kertész, Robert Capa hírnevét.
Alakja a modern fotóriporter jelképe: a negyvenes években a legjobban fizetett fotós, akinek életművét a fotótörténészek úgy emlegetik, hogy nemcsak a szociofotó, hanem a plain air fényképezés korszakos alakja is volt, sőt a divatfotó megteremtője is. Nevét Magyarországon a róla elnevezett díj őrzi, valamint egy monográfia Kincses Károly tollából, és néhány kiállítás.
Életművének egésze ma is feltáratlan, noha külföldön több könyv született róla, képei védettek, nem lehet letölteni őket a világhálóról. Maga Cartier Bresson is úgy nyilatkozott, hogy a festészetet, a montparnasse-i ecsetjét hagyta ott egy afrikai témájú Munkácsi kép láttán, lecserélve azt egy Leicára, a kor modern fényképezőgépére.
A könyvek a harmincas évek gazdasági világválságát egy képpel szemléltetik: kávét öntenek a tengerbe. A fotó az akkor már Martin Munkacsinak nevezett riporter műve. Képeiben a jelenség, a látvány, a lényeg a történelem habja.
Munkacsi-movement
Az erdélyi származású fiatalember az Est-lapoknál helyezkedik el, előbb költő, majd riporter, és csak később fedezi fel a fényképezőgépet. Lassan vasárnapi szám nem is képzelhető el a munkái nélkül.
Magyarországi munkássága a szociofotó megteremtése miatt is fontos. Lencséje előtt sorakoztak Róbert bácsi ingyenkonyhájának számkivetett szegényei, a tiszazugi arzénes gyilkosok, de maga Bethlen István miniszterelnök is.
Általa vonult ki a fotós a műteremből az utcára. Egy villamoson megfigyelt és megörökített pofozkodás révén képei a rendőrségen bizonyítékként szerepelnek, precedensként szolgálva ezzel a Nagyítás számára és később azoknak, kiket paparazzinak hívunk.
A harmincas években Németország vezető lapjainak portréfotósa (Marlene Dietrich, Leni Riefenstahl), követi a Zeppelin világkörüli útját. A fasizálódás elől Amerikába menekül, ahol a Hearst konszern alkalmazza. A negyvenes évekre elmondhatja: én vagyok a világ legjobban fizetett fotósa. Itt kerül lencsevégre Kemál pasa, Bársony Rózsi, Fred Astaire. Sokat utazik, híresek a leguán indiánokról, bikaviadalokról készített képei.
A menekült divatfotósból lett fényképész-művész testesítette meg a modern riporter fogalmát. Stílusjegye a „Munkacsi-movement” (lendület), megkerülhetetlen eleme a modern fotózásnak. Mivel meglátta azt, ami mellett más vakon elhaladt, maradandót tudott alkotni abban a szakmában, amit a pillanat művészetének hívunk, s általa lett a fotó az élet vizuális grammatikája.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!