Vállad az életet, de önkéntesként
2001. szeptember 10. 14:43, utolsó frissítés: 14:43Társadalmunkban vannak számunkra fontos és kevésbé fontos dolgok. Az emberek sok mindenért elégedetlenek, gondjaik megoldását a politikusoktól és a helyi szervektől várják.
Tudnunk kell azonban, hogy igazából csak akkor változik meg valami körülöttünk, ha mi maguk teszünk érte. Hogyha valami nagyon fáj, ne mástól várjuk a kérdés orvoslását, hanem mi magunk keressünk megoldást. A társadalom akkor erős, ha minél több tagja érzékeny a benne végbemenő folyamatokra vagy éppen a hiányosságokra. A civil önkéntesség leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a polgár beavatkozik élete és környezete alakításába, nem hagyja a politikára vagy a társadalom más struktúráira a problémák megoldását.
Az elmúlt történelmi időszakban alig volt lehetőség az önkéntes cselekvésre. Mindent az állam irányított és szabályozott, az egyéni kezdeményezéseknek nagyon szűk teret adtak. A jelenlegi helyzetben viszont már saját elképzeléseinket követhetjük. Önkéntes tevékenységet leginkább alapítványok és egyesületek keretében folytathatunk. A civil szervezetek általában azért jönnek létre, mert valaki nagyon akar valamit. Az alapító lesz az egész tevékenység szíve-lelke, ő az, aki képes maga köré gyűjteni és vezetni a csapatot. "Nagy dolgot" egyedül nem lehet cselekedni. A munkatársaknak teljes szabadságot kell adni, hogy kreativitásuk maximálisan érvényesülhessen.
A politikusok, a kormányok által létrehozott intézményekben négyéves távlatban gondolkodnak, az önkéntes struktúrákban viszont nem. És ebben áll a köztük lévő alapvető különbség. Vannak olyan tervek, amelyek megvalósításához nem elég néhány év, sokszor egy élet kell hozzá. Az önkéntesnek van ideje, neki nem kell azonnal bizonyítani. Számára a folyamatos előrehaladás a fontos. Az önkéntes munka akkor sikeres, ha a deklarált és a megvalósított célok megegyeznek, mert ilyenkor a társadalmi támogatás folyamatossá válik. A bizalmat csak úgy lehet megtartani, ha a ránk bízott javakat tisztességesen kezeljük. Sikeresek akkor lehetünk, ha igazán hiszünk abban, amit csinálunk. Nem lehet félgőzzel dolgozni, munkánk százszázalékos odaadást igényel.
Az önkéntesség hatványozottan fontos az erdélyi magyar társadalomban, hiszen az önkéntes olyan feladatok megoldására vállalkozik, amelyeket az állam képtelen ellátni vagy elhanyagol.
Létérdekünk, hogy minél többen szervezetekbe tömörüljünk, mert csak így él társadalmunk, így nem kallódunk el. Minden erdélyi magyarnak tartoznia kell valahova. Ha ezt nem ismerjük fel, nagy veszély fenyeget bennünket.
A társadalom állandó változásban van, egyre nagyobbak a kihívások. Ha nem figyelünk fel rájuk, ha nem próbáljuk megválaszolni őket, akkor várótermi állapotba kerülünk, csak vágyakozunk, de a vonat, amely célba röpít, nem fog beérkezni az állomásba.
Észlelni, vállalni, szövetkezni és cselekedni kell. Ha csak hallgatunk, panaszkodunk, nem figyelünk másokra, nem támogatjuk kezdeményezéseiket, ha egoisták és önzők vagyunk, akkor széthull társadalmunk.
Kisebbségi létünkben és személyes életünkben is csak úgy várhatunk változást, hogyha merünk vállalkozni, és képesek vagyunk ebbe másokat is bevonni.
Polgári társadalmat csak önkéntes, autonóm gondolkodású emberek építhetnek fel. Ha egy ilyen világot akarunk, akkor ezért tennünk is kell valamit.