Titok maradt a dák ábécé?
S.M. 2002. november 21. 18:36, utolsó frissítés: 17:42Különleges iratként tartják számon a #b#Rohonczi-kódex#/b#et, amelyet mindeddig ismeretlen írásjelekkel vetettek papírra a középkorban. Nemrég egy román kutatónõ azzal került a figyelem középpontjába, hogy sikerült megfejtenie a kódex titkát. De talán mégsem...
Több európai hírû tudós is próbálkozott a kódex írásjeleinek megfejtésével, mindeddig sikertelenül. Bernath Jülg, az Innsbrucki Egyetem volt professzora szerint az iratban tízszer több jelet használtak, mint a ma ismert nyelvek betûinek a száma. Fejérpataki László 1878-ban megjegyezte róla, hogy valószínûleg hamisítvány. Egy másik szerzõ, Német Kálmán a jelek megfejtésére tett erõfeszítései közben lelt rá egy bizonyos Briquet megállapítására, miszerint a papíranalízis kimutatta, hogy azt Észak-Olaszországban állították elõ 1529 és 1540 között.
Dáko-rómaiul íródott?
Nemrég egy román kutatónõ azzal került a figyelem középpontjába, hogy sikerült megfejtenie a kódex titkát. Viorica Enachiuc 1982-ben hallott elõször a Magyarországon õrzött dokumentumról, és nyomban felkeltette érdeklõdését az ismeretlen nyelven írt szöveg. Húsz évig dolgozott rajta, míg végül úgy érezte, hogy sikerült megfejtenie a titkát. Enachiu szerint a Kódex keletkezési ideje az 11-12. századra datálódik, és vulgáris latin nyelven, vagyis dáko-rómaiul íródott, a dákoktól örökölt írásjelek segítségével. Azt is megtudhatjuk belõle, hogy a dákok jobbról balra írtak, és lentrõl felfele olvastak.
A román tudós szerint a szöveg beszédeket, énekeket és imákat foglal magába, és megemlékezik a központosított blak (oláh) állam létrejöttérõl 1064-1101 között, Vlad fejedelem vezetésével. Ugyanis alapos információkat közöl a Dacia nevû ország katonai és territoriális igazgatásáról, amelynek határai a Tiszától egészein a Nyeszterig, délen a Dunáig és a tengerig húzódtak. A miniatúrákon pedig felfedezhetõk a helyi népviselet és építkezési stílus sajátosságai.
Lelkiismeretes kódexírók
A felfedezést ez eddig ismeretlen dák írás felfedezéseként üdvözölték angol, lengyel és olasz nyelvû publikációk. A kutatás eredményei egy vaskos, több mint 800 oldalas kötetben láttak napvilágot a bukaresti Alcor Edimpex kiadónál. Ovidiu Pecican, kolozsvári történész szerint viszont a régésznõ anélkül vonja le forradalmi következtetéseit, hogy valóban tudományosan érvelne, vagy történelmileg alátámasztaná azokat. Véleménye szerint ilyen megalapozatlan kijelentés az, amelyik a dák elemekkel írott vulgáris latinra vonatkozik.
Ez azt sugallja, hogy a régi román nyelv nem más, mint a géta-dák nyelv továbbfejlesztett változata, amelyet kiszorított a görög és szláv írás, mivel az túl sok -- kábé 150 -- betût használt. A kutató úgy állítja be, mintha természetes folyamat volna, hogy a túl sok jelet használó nyelvek automatikusan eltûnnének, de lásd a kínait, amely manapság leegyszerûsített formáiban is több száz jelet tartalmaz -- vélekedik Pecican.
Enachiuc románra fordítva is közli az úgynevezett népies latin nyelven írt krónikát, amely furcsamód egy lelkiismeretes történész pontosságával közli az adatokat. "Bizánci követ érkezett 1064 és 1065 körül Vladhoz felkérni, hogy harcoljanak együtt a uzok ellen", valamint "A bizánciak szövetkeztek a blakiikal és a gótokkal, hogy együtt vegyék fel a harcot az uzok és a magyarok ellen 1101-ben."
Itt felejtett vizigótok
Pecican érvelésében azt boncolgatja, lehet, hogy a történelmi körülmények dacára a Vlad néven kívül egyetlen más szláv eredetû szóról sem tesz említést Enachiuc, aki szemmel láthatólag a fajtiszta latinitás híve. Ha szlávok nem is voltak jelen a korabeli Daciában, a gótok viszont annál inkább. A vizigót birodalom ugyan 711-ben összeomlott, de a nagy távolság miatt valószínûleg elfelejtették róla értesíteni a helybelieket.
A nagy népvándorlások korában, amikor a magyarok is megtelepednek Erdélyben, Enachiuc egy Nagy-Románia méretû központosított román államot próbál felfedezni. Valószínûleg itt a kommunista rendszer útmutatásaiból merít, miszerint a nagy múlt tesz méltóvá a nagy jövõre. De ezt az elméletet -- néhány ceausiszta géta-dák javaslaton kívül, amely Burebista országát az antik Róma nagyságával mérte össze --, más nem próbálta megalapozni.
Viorica Enachiuc kódex-fordítása nem korrekt történelmi tanulmány -- vonja le a következtetést Pecican, elég csak a miniatúrák alakjainak a viseletek alapján beazonosított ruházatára, illetve a szereplõk neveire gondolni. Nyelvészeti szempontból is felületes (az a román nyelv, amire átülteti a kódex szöveget, agrammatikus, mûködésében és kronológiájában egyaránt illogikus), és végezetül nem akadémikus, mivel rengeteg feltevése van, amelyet nem tud egy tudományos környezetbe beilleszteni, mint pl. a sok betûbõl álló dák írás, a szlávok hiánya, és a gótok jelenléte, valamint a latin nyelv virágzása.
Elképzelhetõ, hogy ez az elmélet is csupán a dáko-román kontinuitás ábrándjait hivatott szaporítani. A Rohonczi-kódexnek pedig még várnia kell egy ideig, amíg megfejtik a titkát.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!