A csempészek a 18 évesekre utaznak
kérdezett:Gyöngyi Annamária 2002. október 31. 18:29, utolsó frissítés: 18:29Egyre több romániai és moldovai lányt csábítanak vonzó állásajánlatokkal külföldre, ahol stricik fogságába kerülnek. A Transindex Cristian Ionescuval, a Nemzetközi Migrációs Hivatal romániai irodájának (NMHR) munkatársával beszélgetett az emberkereskedelem áldozatairól.
Transindex: Tulajdonképpen mi történik ezekkel a lányokkal? Egyáltalán hogyan kerülnek Nyugatra?
Cristian Ionescu: Az emberkereskedelem határokon átnyúló bűncselekmény, toborzóemberek, kalauzok, szállásadók, gazdák és csempészek vesznek részt benne. Ezek az egyének hálózatokba szerveződnek, törvényt és emberi jogokat sértenek azáltal, hogy a rabszolgatartás modern formáját művelik.
Az áldozatok rendszerint 14 és 33 év közötti nők. Őket elsősorban hamis munkaajánlatokkal csábítják nyugatra, a leggyakrabban ápolónői, bébiszitter, pincér- és táncosnői ajánlatokkal próbálkoznak, magas fizetést ígérnek. Amikor átlépik a határt, megmotozzák őket, megfosztják őket minden kommunikációs lehetőségtől, hogy felvegyék a kapcsolatot az otthoniakkal. Ezután következik a legmegalázóbb helyzet: tudtukon kívül eladják őket, gazdáik pedig rendszerint bosznia-hercegovinai, macedóniai, albániai vagy más országbeli egyének lesznek, akiknek a nyelvét nem ismerik. Ezekben az országokban tájékozódni sem tudnak, és így nem is képesek szorult helyzetükből kikecmeregni.
_______________________________________
A kelet-európai nők közül többen is a prostitúcióval kénytelenek külföldön pénzhez jutni. Olcsón adják magukat, ezért sokkal keresettebbek, mint nyugati társaik. A 28 éves moldovai Galina Párizs utcáin volt kénytelen mutogatni bájait, de neki sikerült kitörni ebből a világból. A Le Monde-nak adott nyilatkozata szerint ugyanis nem prostinak szökött Franciaországba.
-- Az otthonom, Moldova Köztársaság, maga a nyomor. Két gyerekem van, az egyik nyolc, a másik kilenc éves. Három évet éltem házasságban az apjukkal, aki elitta minden pénzét, ezért elváltunk -- mondja a törékeny nő, aki 2001 óta állt a párizsi utcák sarkán.
Odahaza üzemben dolgoztam, de felszámolták a gyárat. Aztán mezei munkát vállaltam, hogy valamiből megéljünk. A gyerekeimen kívül elkellett tartanom a beteg anyámat és kishúgomat is. Ezért Kisinyovba mentem munkát keresni. Ott találkoztam egy régi barátnőmmel, aki szezonmunkát ajánlott Franciaországban, jó kereseti lehetőségekkel. Gondolkodás nélkül belevágtam, és nemsokára -- hamis útlevéllel -- át is léptem a határt.
_______________________________________
A csempészek először barátságosak, de később fizikai és verbális erőszakot alkalmaznak. A pszichikai terror, a zsarolás, a fogvatartás és az ismételt fenyegetőzés, az erődemonstárció célja kiüresíteni az áldozat személyiségét, hogy a rabszolga-körülmények között könnyebben ellenőrizni lehessen.
Milyen családi, társadalmi hátterűek az áldozatok, az ország mely részeiből származnak?
Ionescu: Szervezetünk országos felmérése szerint a fiatalok egyre gyakrabban válnak az emberkereskedők áldozatává. Leginkább a szegényebb nagyvárosokban élők a veszélyeztetettebbek, ahol nem olyan erős a közösségi érzés. A leendő áldozatokkal rendszerint rosszul bánnak a családban vagy különféle intézményekben, másrészt igényszintjeik viszonylag magasak, ezek a mindennapi valósággal ütközve frusztrációt okoznak.
A környezet nyomása arra indítja az egyént, hogy keressen valami olyan helyet, ahol megvalósíthatja vágyait. Ha a mindennapi környezettől valaki már elszakadt, a veszélyeztetettség még nagyobb. A fiatalok ideális helyre vágynak, ezt rendszerint a határokon túlra képzelik, ezt táplálják az általuk hallott sikermodellek -- olyanok történetei ezek, akik jól jártak az emigrációval. A szülőkkel való kapcsolattartás és a baráti társaságok hiánya, az anyagi függetlenség vágya -- ezek banális jellemzők ugyan, de ebből fakadnak a súlyosabb következmények.
_______________________________________
A párizsi nagybácsi, akihez beajánlott barátnőm, a buszállomáson várt. Elvitt a lakására, ahol több tucat romániai, bulgáriai és moldáviai nő volt összezárva. Akkor jöttem rá, mi is lényegében ez a "szezonmunka" -- meséli Galina. Elvették az útlevelemet, én meg kétségbeestem. Nem ismertem az ország nyelvét, nem tudtam, hová fordulhatok segítségért. Otthon elvből nem megyünk a rendőrségre, mert az túl korrupt. Így ott maradtam a többi lánnyal.
Másnap kiállítottak az utcára, és folyamatosan figyeltek. Egy papírt adtak a kezünkbe, amin ez állt: Jó estét! 50 euró. Megyünk? Este kilenctől reggel négyig tartott a műszak, akkor szedtek össze bennünket. Aki ez idő alatt nem gyűjtötte össze a 300 eurót, annak reggel hatig még kint kellett állnia. Ha valaki egyáltalán nem keresett pénzt, megverték és azzal fenyegették, hogy arab és török striciknek adják el őket. Minden pénzünket elvették. Vissza kellett fizetni ugyanis az út, az útlevél és a szállás árát. Semmit nem tudtam hazaküldeni belőle a családomnak. Egy lány megpróbált elrejteni egy kis pénzt, és majdnem megölték.
_______________________________________
Tulajdonképpen miből is áll a ti munkátok, mi a teendő, amikor találkoztok a volt áldozatokkal? A szervezet egészen konkrét segítséget is tud adni?
Ionescu: Az első lépés a hazatérés, a repatriálás segítése. Ilyenkor orvosi segítséget nyújtunk, vizsgálatokat biztosítunk, tanácsokat adunk a hazatérés elősegítésére, megkönnyítjük az útiokmányok és az átutazóvízumok beszerzését. Fedezzük az utazási költségeket, segítünk belépni az országba és megszervezzük az országon belüli utazást is. Ezután a rövid- és középtávú előbeilleszkedési segítség következik. Ekkor ideiglenesen a csempészet áldozatainak szálláshelyén helyezzük el őket, orvosi ellátást is kapnak, pszichológus és pályaválasztási tanácsadó is foglalkozik velük. Hosszabb távon segítjük őket a továbbtanulásban, a szakképzésben, tanácsadást biztosítunk a munkahelyszerzéshez.
_______________________________________
Már hosszú ideje rá voltam kényszerítve erre a mesterségre, megaláztak, megerőszakoltak -- mondja könnyes szemekkel a nő. Egy este azonban elhatároztam, hogy véget vetek ennek az életnek. Egy kliens kiszolgálása után a rendőrségre mentem, és feladtam őket. Nem tudtak követni, mert lerobbant a strici autója. Most egy biztonságos helyen vagyok, vidéken. Dolgozni azonban nem tudok, mert nincsenek papírjaim, haza sem tudok menni, mert nincs útlevelem -- mondja.
A többi prostituált, akik többnyire Dél-Amerikából érkeztek, panaszkodik a balkáni nőkre. Ezek ugyanis olcsó szolgáltatásaikkal elhalásszák előlük a klienseiket. A brazil prosti 100-150 euró között kér, míg romániai sorstársa már 30 euróért is hajlandó dolgozni.
_______________________________________
Sikerül a lányoknak beilleszkedni? Vannak-e olyanok, akikkel többször is találkozol?
Ionescu: Az NMHR segítségével hazahozott áldozatok több mint 90%-a legalább három ízben kapcsolatba kerül a mi csapatunkkal. De a beilleszkedést 20 civil szervezet segíti, velük remekül megy az együttműködés.
Évente hány áldozaton tudtok segíteni, főleg mely országok toloncolják ki őket?
Ionescu: 2000 januárjától szinte hatszáz, egész pontosan 580 fiatalon segítettünk. 158-an voltak 2000-ben, 246-on 2001-ben és 176-on ez év októberéig. Többségük (48%) Moldvából származik, egyedül Iasi megyében 70 az áldozatok száma. De ez csak a jéghegy csúcsa. 24%-uk fiatalkorú, 33%-uk 18 és 20 év közötti. Legtöbbjüket Bosznia-Hercegovinából (167 eset) és Macedóniából (160) utasítják haza, majd Albánia és Koszovó következik. A hamis álláshirdetések természetesen nem ezekbe az országokba szóltak.
Milyen módon működtök együtt a rendőrséggel? Tudjátok őket esetleg adatokkal segíteni a csempészhálózatok felszámolása érdekében?
Ionescu: A NMHR-nek nem a törvényalkalmazás a feladata. De gyakran megkeresnek minket a nyugati munkakeresésben eltűnt lányok kétségbeesett rokonai. Az összes releváns adatot a SECI (Délkelet-Európai Kezdeményezés) regionális központjába továbbítjuk, ahol a nemzetközi bűnözés ellen fellépő rendőrtisztek dolgoznak. A SECI keretében dolgozó nyomozócsoport jelentős szerepet tölt be a csempészhálózatok leleplezésében.